Milyen volt gyereknek – kisdobosnak és úttörőnek – lenni a rendszerváltás előtt? Mit jelentett az, ha valakit nem avattak fel? Mit adott a mozgalom a gyerekeknek, és mennyire volt nehéz az ideológiai töltet?
Idilli jelenetek, sok nevetés, igazi tábori hangulat, mégis ott lappang a kimondatlan kérdés: lehet, hogy ez volt az utolsó?
Mi visz rá egy alapvetően introvertált embert arra, hogy hatvan ismeretlennel verjen tanyát egy réten?
A maszkulinitás újradefiniálásért kiált, állítja Steiner Kristóf, aki szerint itt az idő, hogy kijavítsuk a múlt tévedéseit, meggyógyítsuk a sebeket, hogy aztán elindulhassunk egy kiegyensúlyozottabb jövő felé. Ők pedig Görögországban már meg is kezdték a régi keretek újrarajzolását egy csak férfiaknak szóló elvonulással.
Steiner Kristóf elmeséli, hogy milyen tapasztalatokkal gazdagodott a saját táboraiban:
„Aki egyszer cserkész, az élete végéig az is marad.”
Mintamókus, Bella ciao, Volt egyszer egy lovascsapat, megvan? Alvó ember mellett öntögetett víz? Kilincsre kent fogkrém? És ti miket csináltatok, miket énekeltetek a nyári (úttörő)táborokban?
Mi az? Biztonságos, egészséges és hasznos a gyerekeknek, ráadásul neked is szabadságot ad. Igen, egy különleges nyári táborról van szó.
Közös élményekkel azért, hogy a gyermekotthonban élők egy kicsit elszökhessenek a traumák, a bezártság és a bizonytalanság világából, és amelyek a későbbi kihívásokkal szemben is ellenállóbbakká tehetik őket.
Steiner Kristóf varázslatos nyári emlékei a sóstói gyerektáborból, amikből aztán egész tanévben lehetett táplálkozni.