Az, hogy valaki milyen tanár, nem a külsején vagy a beszédhibáján múlik – Egy érintett tanárnő gondolatai
A szavaknak súlya van, az embereknek pedig felelősségük.
A szavaknak súlya van, az embereknek pedig felelősségük.
Mondd, szerinted valóban irreális elképzelések lennének ezek?
A pokolian rosszból is annyit lehet tanulni, mint a jóból.
Mindjárt becsöngetnek.
Hogyan lesz egy dadogós, tetovált, picit izgága fiatalemberből az ország legismertebb történelemtanára? Mit gondol a kiégett pedagógusokról és a már tizennégy évesen fásult gyerekekről? És hogyan kellene szerinte meghekkelni a magyar oktatási rendszert? Az Elviszlek magammal e heti epizódjában: Balatoni József, alias Jocó bácsi a vendég.
Mit tehet az iskola, hogy megfékezze az erőszakot?
„A nap végére mindenki a kiszolgáltatottságában vergődik: a diák, a szülő, az iskola, és azok a tanárok is, akiknek nehéz közösséget vállalni olyan kollégákkal, akikről tudják, hogy semmi közük a tanári hivatáshoz.” Avagy: mi (mindent) okoz a tanárhiány?
Hova tűnt az öröm, hova a bátorság, hova a szeretet? – kérdezi a tanár a gyerekeknek leadott elváráslista alapján.
„Minden társadalom alapját jelenti a színvonalas oktatás, így a tanárok az egyik legfontosabb szereplői a világunknak. Egy olyan »faj« a pedagógus, akire nagyon kellene vigyázni, és már sokkal korábban fel kellett volna ismerni, hogy kihalóban van.” Így megyünk neki a tanévnek 2018-ban:
Ti értitek ezt!?