„A nap végére mindenki a kiszolgáltatottságában vergődik: a diák, a szülő, az iskola, és azok a tanárok is, akiknek nehéz közösséget vállalni olyan kollégákkal, akikről tudják, hogy semmi közük a tanári hivatáshoz.” Avagy: mi (mindent) okoz a tanárhiány?
Hova tűnt az öröm, hova a bátorság, hova a szeretet? – kérdezi a tanár a gyerekeknek leadott elváráslista alapján.
„Minden társadalom alapját jelenti a színvonalas oktatás, így a tanárok az egyik legfontosabb szereplői a világunknak. Egy olyan »faj« a pedagógus, akire nagyon kellene vigyázni, és már sokkal korábban fel kellett volna ismerni, hogy kihalóban van.” Így megyünk neki a tanévnek 2018-ban:
Ti értitek ezt!?
A jó pedagógusok tényleg kevesen vannak, éppen ezért óriási elismerés kellene, hogy övezze őket – ha máskor nem, legalább pedagógusnapon.
Mi? Kettős mérce? Az oktatásban? Az lehetetlen!
Kéjgáz, kommandó, póker és könnyes szemű kemény kamaszok – őszi tábor, meg egy kis Jocó bácsi.
Mihez van joga a tanárnak dolgozatíráskor? És a gyereknek? Na és a szülőnek?
„Ülj le, egyes! De nullát adnék, ha lehetne.”