Akár szerethetnénk is a pedagógusokat. Akár fontos is lehetne nekünk (mindannyiunknak), hogy hogy vannak és hogy érzik magukat. Akár együtt is érezhetnénk velük. Akár meg is becsülhetnénk őket. Akár lehetne a közös társadalmi felelősségünk is, hogy jól legyen mindenki, aki gyerekekkel foglalkozik, a szülőktől kezdve a nagyszülőkön át az óvodai és iskolai szakemberekig. Lehetne így is.
„Sajnálom azokat, akik szerint a tanárok csak lébecolnak, mert valószínleg nem találkoztak olyannal, aki miatt meg lennének győződve arról, hogy ez nincs így.”
„És mi leszel, ha nagy leszel? – hangzik el a kérdés oly gyakran. Eleinte mit sem sejtve feleltem könnyedén, hogy tanár leszek. Ma már tudom, hogy milyen következményekkel jár ez a kijelentés. Az emberek nem tudják leplezni a döbbenetet, a sajnálatot, vagy éppen a megvetést, amit éreznek.” – Egy tanárnak készülő olvasónk vallomása.
„Mit gondoltok, milyen egy ideális iskola?” – Ezt a kérdést tette föl gyerekjogi szakember szerzőnk négy magyar tizenéves iskolásnak. És ők elmondták. Érdemes elolvasni a válaszaikat.
Az elakadt villamos az utasait szabadon engedi, vannak azonban, akiket csapdába ejt.
Ismerünk gyereket, akit megbüntettek, mert ivott óra közben. Olyat is, aki nem mehetett ki vécére, hiába kérte a tanárt. Ismerünk gyereket, akit megaláznak, ha hibázik, és kőkeményen megbüntetnek, ha valamit rosszul csinál. Az ENSZ gyermekjogi egyezményében ott van feketén-fehéren, hogy milyen jogai vannak egy gyereknek… az iskolában is. Az más kérdés, hogy erről a gyerekek semmit sem tudnak.
Az alkohol a legcsendesebb gyilkos, a vodkának pedig nincs szaga. Hétköznapi történet egy tanártól – egy tanárról.
Olvasd el ezt a 12 + 1 történetet, hogyan adott szárnyakat egy-egy jól irányzott, támogató tanári mondat, aztán ha neked is van ilyen pozitív élményed, mindenképp meséld el nekünk kommentben!
„Ez a gyűjtés azért született, hogy kibeszélhessük a sérüléseinket, kiköphessük magunkból a mérgező mondatokat, és megerősíthessük egymásban, hogy az nincs rendben, ha egy pedagógus így beszél, így viselkedik. És hogy azok, akik nem így bántak velünk, tudják: hálásak vagyunk nekik, amiért úgy végzik a munkájukat, ahogyan.”
„Egy ideje cseng a fülemben a szóösszetétel: »alacsony kockázatú személy« vagyok.”