Címke: veszteség

A We Are Two Abysses nem egyetlen ember mélységeiről beszél. Minden embernek megvan a maga szakadéka, mondja. És az összekapaszkodás nem tünteti el ezeket a szakadékokat, de hidat építhet föléjük.

„Magunktól sem várhatjuk el, hogy egy krízis után ugyanoda térjünk vissza” – mondja Al Ghaoui Hesna. Mégis sokszor ezt tesszük. Miközben veszteségeket és traumákat hordozunk magunkban, a legmélyebb pontokon is próbálunk megfelelni a külvilágnak. De mi történik, ha ezt elengedjük? Hesna Miért pont én című kötete kapcsán beszélgettek Epres Pannival és Tombor Nellivel gyászról, túlélésről és rezilienciáról, Winkler Nóra moderálásában.

Édesanyja elvesztése után döntött úgy, hogy szeretne beletanulni ebbe a rendkívül különleges tevékenységbe.

Nem az idő gyógyít, hanem amit kezdesz vele. De a sokféle elvárás közepette hogyan tudunk jól gyászolni, és miért olyan fontos az erre való képességünk? D. Tóth Kriszta és Tóth Flóra meséli el a Mindent bele! podcastban Milanovich Dominak, hogyan kezdték újra az életüket egy súlyos veszteséget követően. És aztán újra meg újra, amikor más tapasztalatok felidézték bennük a hiányt.

„Lehet, hogy két év múlva már nem lesz akkora jelentősége az adott indítéknak, de tudni fogod, hogy egykor fontos volt. Formált téged, hozzátett valamit ahhoz, aki lettél – és ez már önmagában is érdemes a megörökítésre. Így válnak a tetoválások az utad állomásaivá, az életed térképévé” – vallja Száraz Nóra tetoválóművész.

Ha valaki gyakran mondja: „én ezt elengedtem”, vagy mást úgy vigasztal, hogy „minden okkal történik”, esetleg „minden rosszban van valami jó”, valójában az érzelmi hárításnak egy olyan módját választja, amellyel a gyógyulás lehetőségét veszítheti el – mondja pszichológus szerzőnk. Újraolvasó.

Egy gyászfolyamat sokkal több dolgot rendez át az életünkben, mint elsőre gondolnánk: az elsődleges veszteség mellett megjelennek a másodlagos gyász jelei is, hiszen a törés átrendezi az életünket. A kérdés csak az, hogy képesek vagyunk-e együttérezni magunkkal ebben a folyamatban, és megtaláljuk-e a helyünket az új, átrendeződött mindennapokban.

Te mit gyászolsz? – teszi fel a kérdést Eleanor Haley és Litsa Williams könyve, és még mielőtt ellapoznál, mondván, hogy hál’ istennek nem történt haláleset a környezetedben, jobb, ha mélyebben átgondolod a kérdést. A veszteség ugyanis legtöbbünk életében vissza-visszatérő szereplő, még ha a tárgya változik is: ugyanúgy elindíthatja a gyászfolyamatot a munkahelyváltás, mint egy szakítás, a meddőség vagy akár a költözés.

Olvasónk tragikus hirtelenséggel veszítette el a nagynénjét. A fájdalmát fokozták a kórházban, a temetkezési irodában és a végrendeletet figyelmen kívül hagyó eljárás során tapasztaltak.

Mit mondunk egy gyereknek, ha elveszíti egy közeli családtagját, szerettét? Ki dönt arról, hogy részt vehet a temetésen? Mennyire tudjuk kipárnázni a veszteséget a gyerekeink számára, és főleg hogyan?