WMN Aktív
WMN AktívLegalább 9 fajtája van a gyásznak, és a veszteségeink sem mindig egyértelműek
„A gyászunk éppen annyira egyedi, mint az életünk” – mondta a szakaszok leírásáról ismert Elisabeth Kübler-Ross, akit nagyon félreértettek az elmúlt évtizedekben.
„A gyászunk éppen annyira egyedi, mint az életünk” – mondta a szakaszok leírásáról ismert Elisabeth Kübler-Ross, akit nagyon félreértettek az elmúlt évtizedekben.
Amikor elveszítünk valakit – szakítottunk, vagy meghalt egy szerettünk – hirtelen úgy érezzük: minden megváltozott. Mennyire tud ugyanaz maradni a karácsony? Elég átalakítani, vagy idén nem is kéne ünnepelni? A tervezéshez gyűjtöttünk szempontokat.
„Nincs semmi kiszámítható a gyászban. A veszteség érzése a legváratlanabb pillanatokban borít be. De nem félek tőle, megmerítkezem benne, hagyom, hogy átmosson. Nincs már mitől félnem, Kicsi Csillagom, a legrosszabb már megtörtént.”
„Tudod te, hányszor fel akartalak hívni az elmúlt másfél évben?” – Szentesi Éva vallomása.
Ez az egész annyira igazságtalan!
Presser Gábor volt kolléganőnk édesanyjának kedvence, „őérte rajongott egyedül életében, senki másért”, úgyhogy most egy erősen szubjektív születésnapi köszöntés következik Szentesi Évától:
Semmi sem úgy van, ahogy a gyászról szóló könyvekben írják.
A napszemüveg pedig nem a nap miatt van rajtunk a temetőben…
„A papucsomat vesztettem el a kútban (mert beleestem). Pedig már felfelé menet voltam a vízben, de megijedtem, hogy anyám megöl, ha EZT a papucsomat IS elhagyom, és visszamerültem érte.” Hogyan folytatódott a sztori? Olvasd el!
„Papám! A fülemben csengett az a mondatod, amit akkor nyáron, a hintaágyban ülve mondtál: »Most már elmehetek, felvettek az egyetemre, minden rendben lesz veled. Innentől egyedül is menni fog.« Hát, Papa, nem megy. Mindenhonnan hiányzol.”