Mit hozott, mit vitt el? – Jocó bácsi és 2020
Mindenki mérleget von – mi mást is tehetnénk az otthonunkba zárva? Nektek mit hozott, mi vitt el az előző év? Írjátok meg nekünk!
Mindenki mérleget von – mi mást is tehetnénk az otthonunkba zárva? Nektek mit hozott, mi vitt el az előző év? Írjátok meg nekünk!
És te mit kívánnál a hullócsillagoktól? „Kiscserháti” azt, hogy ne veszítse el végleg a hangját.
A 16. fáj talán a legjobban. Vagy…?
A modern ember egyszerűen nem tud mit kezdeni a halállal. Eltartja magától, óvatoskodik, tapintatoskodik, menekül előle, túlkompenzál. Ezért aztán magányosan halunk meg, és magányosan gyászolunk. Pedig a halál az élet természetes velejárója. A Beszélnünk kell! e heti adásában ennek a tabunak megyünk neki, a szokásosnál több személyes történettel… Ne féljetek tőle, hallgassátok:
Hogy mi mindenre taníthatnak meg az utazások? Például arra, hogy megtaláld a szépet a bezártságban is.
„Ha valakinek már nem él az anyukája, karácsonykor nem tud nem arra gondolni, hogy »Mit adhatnék a mamának?«, én pedig kimondhatatlanul hálás vagyok érte, hogy még így, univerzumokon és valóságsíkokon keresztül is meglephetem az édesanyá(i)mat.”
Nincsenek szavaink arra a helyzetre, amikor meghal egy kisbaba. Pedig nagyon kellenének.
Katasztrófaturizmus. Mindig másokkal történik. Mindig másokkal történik?
A „nincs” annyira fáj, hogy felkelt éjjel az álmodból, és gyűlölöd a tested, amiért nem tudott életet adni. Ne legyen többé tabu a várandósság során bekövetkezett halál!
Keserves dolog azt ápolni, aki oly sok éven át minket ápolt, ha betegek voltunk.