„Még a legjobb barátodból is pillanatokon belül vadidegen válhat” – 17 elevenedbe vágó igazság
A 16. fáj talán a legjobban. Vagy…?
A 16. fáj talán a legjobban. Vagy…?
A modern ember egyszerűen nem tud mit kezdeni a halállal. Eltartja magától, óvatoskodik, tapintatoskodik, menekül előle, túlkompenzál. Ezért aztán magányosan halunk meg, és magányosan gyászolunk. Pedig a halál az élet természetes velejárója. A Beszélnünk kell! e heti adásában ennek a tabunak megyünk neki, a szokásosnál több személyes történettel… Ne féljetek tőle, hallgassátok:
Hogy mi mindenre taníthatnak meg az utazások? Például arra, hogy megtaláld a szépet a bezártságban is.
„Ha valakinek már nem él az anyukája, karácsonykor nem tud nem arra gondolni, hogy »Mit adhatnék a mamának?«, én pedig kimondhatatlanul hálás vagyok érte, hogy még így, univerzumokon és valóságsíkokon keresztül is meglephetem az édesanyá(i)mat.”
Nincsenek szavaink arra a helyzetre, amikor meghal egy kisbaba. Pedig nagyon kellenének.
Katasztrófaturizmus. Mindig másokkal történik. Mindig másokkal történik?
A „nincs” annyira fáj, hogy felkelt éjjel az álmodból, és gyűlölöd a tested, amiért nem tudott életet adni. Ne legyen többé tabu a várandósság során bekövetkezett halál!
Keserves dolog azt ápolni, aki oly sok éven át minket ápolt, ha betegek voltunk.
Felfoghatatlan veszteségeink nyomában.
Röviden? Fogadd el, adj neki időt, nézz farkasszemet vele.