„Most te fekszel az ágyban betegen, Anya”
Keserves dolog azt ápolni, aki oly sok éven át minket ápolt, ha betegek voltunk.
Keserves dolog azt ápolni, aki oly sok éven át minket ápolt, ha betegek voltunk.
„A szeretet jelen idejű: azzal, hogy a másik meghal, az iránta érzett szeretet nem múlik el. Csak már nincs kinek odaadni. Mint egy magunkba fojtott gondolat.”
Egyvalami közös: mindenki ugyanoda jut, előbb vagy utóbb.
Akit ennyire szeretnek a barátai, azon még a betegség és a halál sem győzedelmeskedhet.
Nem beszélünk róla, le akarjuk zárni, és úgy tenni, mintha meg sem történt volna. Pedig a halottainkat elgyászolni legalább egy év, és a stációit nem lehet kikerülni.
Hogyan mondd el az ötévesnek, hogy a majdnem-nagyapja temetésén voltál?
Amikor épp az hiányzik a karácsonyfa mellől, aki a hagyományokat megteremtette. Amikor a karácsonyt a legfontosabb nélkül kell ünnepelned.
„Nem tudtam akkor még, hogy az aggódást nem csak a képzelet szüli. Hogy nem ellenőrizgetsz, hanem csak beszélni akarsz velem. Hogy talán sejted, már nem sokszor tudsz felhívni telefonon, és évtizedek múlhatnak el anélkül, hogy hallanám majd a hangodat. ”
Halál előtt. Halál után.
Egy apa elvesztése és a holdra szállás.