Címke: gyász

„»Veszteséget feldolgozni« – számomra ez értelmezhetetlen fogalom. Én úgy szoktam mondani, helyet találni az életben az elhunyt gyermeknek, megfogalmazni, ki volt ő, hogyan tud engem életének és halálának emlékével gazdagítani. Mondok egy példát. Hogyan emlékezem rá? Gépek közt fekve a kórházban vagy, mondjuk, az egyik közös, boldog karácsonyon? Utóbbi emlék erőforrás. Melyiket idézem fel? És ha van lehetőségem alakítani a következő karácsonyt, immár nélküle, az milyen lesz?”

Minden úgy történt, ahogy az a nagykönyvben meg van írva: randizás, együtt járás, összeköltözés, lánykérés, majd esküvő. Már csak a baba hiányzott, de nem sokáig. Szinte azonnal összejött. Aztán…

Neked is van ilyen ragyogó csillagod?

Az egyik legnehezebb élethelyzet az özvegység, mégsem beszélünk róla eleget.

Örökre elment a Forma–1 aranykorának talán utolsó csodálatos szimbóluma, múzeuma, emlékkönyve és emlékezete.

Keserves dolog azt ápolni, aki oly sok éven át minket ápolt, ha betegek voltunk.

„A szeretet jelen idejű: azzal, hogy a másik meghal, az iránta érzett szeretet nem múlik el. Csak már nincs kinek odaadni. Mint egy magunkba fojtott gondolat.”

Egyvalami közös: mindenki ugyanoda jut, előbb vagy utóbb.

Akit ennyire szeretnek a barátai, azon még a betegség és a halál sem győzedelmeskedhet.

Nem beszélünk róla, le akarjuk zárni, és úgy tenni, mintha meg sem történt volna. Pedig a halottainkat elgyászolni legalább egy év, és a stációit nem lehet kikerülni.