Címke: gyász

Hogy képzeled el az utolsó 24 órád? Milyen ruhában szeretnéd, hogy eltemessenek? A kutyád kihez kerül majd – és az illető honnan fogja tudni, mikor kapott utoljára oltást? Na és a Facebook-profilod – azzal vajon mi lesz? Ezekről a témákról a többségünk nem szívesen beszél – pedig ha tetszik, ha nem, előbb-utóbb mindannyiunk életében aktuálissá válnak. Ebben segíthet a halálmappa összeállítása.

A barát gyászát – tévesen – nem gondolják az emberek olyan mélynek és fájdalmasnak.

Az Elviszlek magammal évadzáró részében Détár Enikő mesél lázongó kamaszkorról, nagy veszteségekről, válásról, gyászról, újrakezdésről.

Mindenki Kátyája hajnalban fogta a világot rejtő bűvészkalapot, és elvitte magával az életet.

Nem magától értetődő a hála képessége. Gyakorolni kell. De legfőképp: megtanulni jelen lenni a pillanatban, hogy észre tudjuk venni annak értékét.

Minden hétvégén pizsamapartit rendeztünk, mentünk koncertre, színházba, érettségi-előkészítőre, és együtt kanalaztuk másnaposság ellen a húslevest. Újra kerek volt a világ. Képzelheted, mekkora pofára esés volt, amikor mindez egyik napról a másikra eltűnt. És fogalmam sem volt, hogy miért.

Egy hatgyerekes (és tizenhárom unokás!) asszony történetét osztjuk meg veletek, aki – akárcsak a saját anyja – fiatalon vesztette el a férjét, Kiskunfélegyháza népszerű lelkészét, és attól kezdve egyedül kellett helytállnia családfőként és egy könyvkiadó vezetőjeként. Ismerjétek meg Damásdi Dénesné Juditot!

Az embereket a halál tényénél csak egy dolog hozza még jobban zavarba: valaki, aki nemhogy nem fél, de egyenesen munkájának választja mások halálának kísérését.

A szeretett szülő hirtelen halála után hagyott űrre egyszerűen nem lehet felkészülni.

Együtt kezdtek el a meséket szőni még évtizedekkel korábban. Aztán az utolsó közös mesét a lány a haldokló apja mellett kezdi el mondani, tudva: ezt már egyedül kell befejeznie.