Köszönöm, Ági néni! – földrajzórák 30 év különbséggel
Egy földrajzóra egykor és most.
Egy földrajzóra egykor és most.
Azok a fránya kételyek…
„Olyan nehéz lenne ezen változtatni és odafigyelni? Válaszolok: nem. Csak embernek kell lenni, és emberként tekinteni rájuk, egyenlő félként kezelni őket.”
Ha ültél már a karikás szemű gyerek mellett este hétkor a mateklecke fölött, akkor most valószínűleg te is bólogatni fogsz. Miközben irtó dühös leszel.
Akinek van pénze, az tovább tud lépni, akiknek nincs, az megszívta.
Vajon mit szólna Maria Montessori, ha látná, hogy hiába találta ki a módszereit a gyerekközpontú oktatáshoz – több mint 100 éve –, azok gyakran köszönőviszonyban sincsenek a mostani magyar állapotokkal?
„A hazaszeretet ugyanis nem a bordásfalon lógva énekelt verbunkos alatt alakul, (sőt), hanem az utcán, a boltban vagy otthon, vacsora közben. Ha a gyerek azt látja és hallja maga körül, amit egyébként maga is érezni szeretne: hogy itt élni jó!”
Neked van nyelvvizsgád?
Jocó bácsi, meddig az erő??! – tette fel a kérdését nekünk írt levelében egy tanítónő, aki csak reméli, neki még kitart egy darabig – mindenek ellenére.
Önfegyelem, becsületesség, logikai gondolkodás, memória, koncentráció, problémamegoldó képesség... És még hosszan, hosszan sorolhatnánk, miért jó játék a sakk már egészen kicsi kortól. Nem csoda, hogy számos iskolában önálló tantárgyként oktatják!