Vajon mit szólna Maria Montessori, ha látná, hogy hiába találta ki a módszereit a gyerekközpontú oktatáshoz – több mint 100 éve –, azok gyakran köszönőviszonyban sincsenek a mostani magyar állapotokkal?
„A hazaszeretet ugyanis nem a bordásfalon lógva énekelt verbunkos alatt alakul, (sőt), hanem az utcán, a boltban vagy otthon, vacsora közben. Ha a gyerek azt látja és hallja maga körül, amit egyébként maga is érezni szeretne: hogy itt élni jó!”
Neked van nyelvvizsgád?
Jocó bácsi, meddig az erő??! – tette fel a kérdését nekünk írt levelében egy tanítónő, aki csak reméli, neki még kitart egy darabig – mindenek ellenére.
Önfegyelem, becsületesség, logikai gondolkodás, memória, koncentráció, problémamegoldó képesség... És még hosszan, hosszan sorolhatnánk, miért jó játék a sakk már egészen kicsi kortól. Nem csoda, hogy számos iskolában önálló tantárgyként oktatják!
Oké, itt a gyereknap – fagyi, lufi, miegymás. De mennyit tudsz erről az ünnepről?
„Miért van az, hogy az állam (ami jelen pillanatban 1,8 millió gyerekért felelős) úgy játszadozik gyerekek életével és sorsával, mint az egyszeri játékfüggő a kaszinóban fizetésnap után?”
Mi történik, ha a Szentesi megtanítja a Zimrét szelfizni? Sok jó nem sül ki belőle, viszont a röhögés garantált.
Március 12. Nagy Szent Gergely napja, aki tudósok, tanárok, tanulók, iskolák, valamint a zene védőszentje. Mi lenne, ha ma itt lenne köztünk, és támogatná a tanárokat, az oktatást? Erről írt Jocó bácsi.
Miért kevés a férfi tanár? Milyen plusz szerepet kell ellátniuk a tanítás mellett? Miért nyílnak meg nekik a gyerekek? És hogy érzi közben magát a másik fél? Ezeket a kérdéseket boncolgatja Balatoni József, alias Jocó bácsi a mostani írásában.