Osztálykirándulás az év végén – Csapatépítés helyett rossz élmények
Nektek is voltak hasonló élményeitek az év végi osztálykirándulásokkal?
Nektek is voltak hasonló élményeitek az év végi osztálykirándulásokkal?
A gyermekbarát iskola nem csak nálunk hiánycikk.
Hogyan lesz egy dadogós, tetovált, picit izgága fiatalemberből az ország legismertebb történelemtanára? Mit gondol a kiégett pedagógusokról és a már tizennégy évesen fásult gyerekekről? És hogyan kellene szerinte meghekkelni a magyar oktatási rendszert? Az Elviszlek magammal e heti epizódjában: Balatoni József, alias Jocó bácsi a vendég.
„Nehéz úgy érvényt szerezni az elveidnek, hogy egy otthon töltött hétvége után matekfüzet nélkül jött vissza a másodikos Karcsika, mert az apja azzal gyújtotta be a kályhát.”
Épp az vész el a kommunikációs nehézségek közben, aki a legfontosabb lenne: a gyerek.
Képzeld el, hogy egy olyan világban élsz, ahol a gyerekedet alapból lenézik, az iskolában nem foglalkoznak vele, a rendőr szerint simán fel lehet pofozni, és ha kilyukad a foga, akkor azt egyszerűen kihúzzák. Azt hiszed, mindez túlzás? Pedig a valóság ott van a szomszédodban.
„Jóval többről van itt szó, mint a tananyagról. Segítenek a gyereknek visszailleszkedni az iskolába, csökken a szeparáció, a kortárs kapcsolatok nem szűnnek meg, a gyerekek pedig legalább részben normális életet élhetnek.”
Egy jó tanuló kislányból egyszer csak motiválhatatlan, egykedvű diák lesz. Mi történt? És hogyan lehet segíteni neki? Igaz történet a gyermekvédelemből.
Amerikában természetes, hogy a középiskolások maguk keresik meg a zsebpénzüket. Nálunk az utóbbi évtizedekben nem volt szokás 18 év alatt dolgozni, de most kezd egyre jobban elterjedni.
Miért gondolja sok lány, hogy az ő véleménye nem is számít? Miért csak akkor szólalnak meg, ha kérdezik őket? És mit lehet tenni az oktatásban azért, hogy ez ne így legyen?