„Bárhova megyek, azt érzem, mindenki engem bámul, és arra várnak, hogy valami hibát kövessek el, rosszul lépjek vagy kiessen a számból az alma, hogy aztán közröhej tárgyává tegyenek.”
„Csongor korához képest igen fejlett, de a tanárnőket kérném, ne alázzák azzal, hogy késsel-villával való evésre kényszerítik, mert a finommotorikus mozgása még nem az igazi…” – ismerős?
Ha most a Blaha Lujza téren megkérdeznék száz tetszőleges embert, hogy mi az a THM, államkötvény, napi középárfolyam, vércukorszint, vagy hogy miért nem szabad a különféle tisztítószereket keverni egymással, ide a rozsdás bökőt, hogy a többség csak nézne tágra nyílt szemekkel. De miért kell ennek így lennie?
Kurucz Adrinak elege lett a tanévkezdésből, és ma reggeli cikkében elmondta, hogyan nyomorítja meg az egész család életét. Most egy pedagógus fejti ki, hogy néz ki mindez az ő szemszögéből.
Neked hogy ment az átállás a nyárból az őszi hajtásra?
Milyen jó lenne, ha azok, akik oktatásügyben a döntéseket hozzák, meghallgatnák a fő érintetteket is. A gyerekeket:
A technikai fejlődés miatt talán soha nem volt ekkora különbség a korosztályok életmódja, világszemlélete, szokásai között. Különösen problémás helyzetet teremt ez az iskolákban, hiszen a régi módszerek sokszor csődöt mondanak a tanításban. Van megoldás? Generációs szakértő szerzőnk ezt gondolja:
Tanárhiány, berögzült rossz módszerek, érthetetlen tanmenet: miért utáltatjuk meg a gyerekeinkkel az olvasást?
A budai módos környék szívében csoda történik: együtt járnak óvodába a helybéli és a gyermekotthonból érkező gyerekek. A nagyobbak pedig délutánonként együtt játszanak, alkotnak. A világ meg közben egy picit jobb hely lesz.
Szabad, nyugodt és színes. Jocó bácsi szerint ilyen volna egy igazán jó iskola.