Egyszerre véd és megfojt – Beszéljünk a taburól!
Mindenki tudja, de senki nem beszél róla. Előszeretettel használjuk a tabu szót, de vajon tudjuk-e, mi áll a hátterében?
Mindenki tudja, de senki nem beszél róla. Előszeretettel használjuk a tabu szót, de vajon tudjuk-e, mi áll a hátterében?
Fájdalmas, egyedi, sokszínű, elhallgatott, kikerült, elzárt. Ez a gyász. Ez és még sok más. Egy ennyire természetes folyamatot miért burkolunk homályba? A tabusítás csak béklyókat eredményez, megoldást nem kínál.
„Lehet, nekem van túl sok magabiztos, már-már alfahím típusú barátom, de én még soha egy férfi szájából se hallottam, hogy »Hú, gyerekek, húzzatok már le a strandra, hadd kakiljak egyet nyugodtan, mert addig nem megy, amíg itt vagytok a házban.« Ezzel a szemben a lányok olyan logisztikai hadműveleteket képesek végrehajtani, hogy észrevétlenül, titokban, halkan, a lehető leggyorsabban próbálják meg elvégezni a nagydolgukat, amilyeneket katonai bevetések tervezésénél látni.”
Mi kell ahhoz, hogy egy pár beszélni tudjon (merjen) a szexről? Megold vagy elválaszt a gyermekágy – egyáltalán, mit várhat a gyerekszüléstől egy olyan pár, amelynek tagjai már előtte sem érezték igazán biztonságban magukat? Hogyan okoznak kárt a generációk óta görgetett nemi sztereotípiák? Hogy hat hosszú távon a szülőszobai erőszak? Ami most jön, az egy egészen felkavaró, mégis rettentően fontos, intim beszélgetés egy újságíró leány és pszichológus-szexterapeuta anyukája között.
„Úgy éreztem magam, mint egy szűzlány. Csak hát nem minden volt olyan, ugye…”
Anyák mesélnek a szülés utáni sokféle szexről. Tényleg tabuk nélkül.
Veletek is előfordult már ilyen kínosnak megélt eset?
A tiltott édesebb?
Miért ne lehetne egy nő boncmester?
Becslések szerint a várandósságok egynegyede spontán vetéléssel végződik az első trimeszterben – és legtöbbször nem sikerül felderíteni az okot. Mégsem beszélünk róla eleget.
Kupi, szájszag, bénázás az ágyban… szólsz vagy hallgatsz örökre?