Ebben a címben szándékosan nem szerepel a „de” kötőszócska, mert akkor is lehet mérnök, aktivista, kutyás gazda és autóvezető az ember, ha történetesen végtaghiánnyal él. És éppen olyan egyenlő is, mint bárki más a földkerekségen.
Néhány nap, amikor a speciális gondozási igényű gyerekek úgy táborozhatnak, mint bárki más, és a szüleik, akiknek az élete javarészt a terápiás foglalkozásokról szól, végre pihenhetnek egy kicsit.
Hogy milyen, amikor valaki 36 évesen, egyedülálló anyaként, vélhetően a túlterheléstől és a cukorbetegségtől egyik pillanatról a másikra megvakul, és ezzel elveszíti a szeretett munkáját is? Megmutatjuk. De azt is, hogy mindezek után hogyan lehet mégis hittel, humorral és finom falatokkal élni!
„Társaihoz hasonlóan Karcsinak is sokat jelent, hogy itt dolgozhat, a munkájáért önálló fizetést kap, természetesen adózik is, így mindennap azzal a tudattal élhet, hogy ő is hasznos tagja a társadalomnak” – A Fiala Borcsa által meglátogatott alapítványnál a fogyatékkal élőknek adják vissza a méltóságukat azzal, hogy értelmes munkát találnak nekik.
Paralimpiai bajnok sportolónk üdítő szókimondással képviseli a fogyatékossággal élő emberek ügyét. Történetével erőt ad sorstársainak, a többségi társadalmat pedig nyitottabbá teszi. Összefoglaltuk, mi mindent tanultunk tőle.
„Mondták anyámnak, engem hagyjon csak itt a kórházban, nem lesz több gondja velem.” Egy rettenthetetlen anyáról írt Kerekes Anna:
A pártalálás senkinek nem egyszerű, a világjárvány pedig finoman szólva sem segített a helyzeten. De akkor mit szóljon az, akinek tonnányi előítéleten, időnkénti lenézésen, és nem akadálymentesített tömegközlekedésen kell keresztülvágnia magát az első randiig? A nehézségekről, kihívásokról, lehetőségekről, tévinformációkról és egy frissen indult randiappról beszélgettünk az alapító Pásztor Balázzsal, a sportoló Bovier Györggyel és a színész Fenyvesi Zoltánnal.
A szurkolás élményéért nézz parasport-közvetítést, a büszkeségért, hogy a te országod képviselője áll ott a rajtvonalnál, és ne azért, hogy elámulhass, milyen teljesítményre képes valaki a fogyatékossága ellenére. Mert sem a sportnak, sem ennek a napnak nem erről kellene szólnia. Sokkal inkább a sokféleségről, a harmonikus együttélésről és az egyenlő esélyekről.
„Ha Isten mindenkit a saját képmására teremtett, akkor ez rám is igaz” – ez a mottója Illés Fanni Európa- és világbajnok paraúszónak. Elképesztő fizikai és lelki erő, tiszteletre méltó józanság, és a kemény külső mögött egy óriási nagy szív; nem csoda, hogy az egész stáb beleszeretett egy picit az Elviszlek magammal e heti vendégébe. Nézzétek meg:
„A sérültet látják bennük, nem pedig a fiatal nőt, akinek saját céljai vannak, és aki ugyanúgy küzd párkapcsolati problémákkal, a testével, a nőisége meghatározásával és a sztereotípiákkal, mint bármelyikünk. De ilyen az ember: ítélkezik, mielőtt kérdezne, megbélyegez, mielőtt megismerne.”