„Bár elég sokat dolgoztam éjszaka, 30 órákat egyben, a fáradtság, a kimerültség, a fizikai és lelki korlátok odébb tologatása, amivel az apaság jár, egészen új dimenziókat mutat az embernek” – állítja Doffek Gábor, aki elmeséli, mi mindennel lett gazdagabb az élete azáltal, hogy apává vált.
Számít az anya életkora a szülésnél és a gyerek első éveiben? Erre kerestük a választ olyan anyák segítségével, akik különböző életkorban szültek. Nektek mi a tapasztalatotok?
„Légy hálás a szüleidnek!” „Köszönd meg anyádnak, hogy a világra hozott!” Ismerős mondatok? Akkor KATT:
A szülőket mindenért elő lehet venni. Kérdés, hogy érdemes-e. Nem viszi-e félre az önismereti utat, nem gátja-e a fejlődésnek az, ha folyton a múltban vájkálunk, és keressük az ősök felelősségét a saját, felnőtt létünk kudarcaiban?
A szülőgondozó a legintenzívebb időszakban érkezik: a kisbaba születése utáni egy hétben van jelen, hogy segítsen a szülőknek: tanácsokkal, beszélgetéssel, és ha kell, takarítással vagy bébiszitterkedéssel is.
Ismerünk gyereket, akit megbüntettek, mert ivott óra közben. Olyat is, aki nem mehetett ki vécére, hiába kérte a tanárt. Ismerünk gyereket, akit megaláznak, ha hibázik, és kőkeményen megbüntetnek, ha valamit rosszul csinál. Az ENSZ Gyerekjogi egyezményében ott van feketén-fehéren, hogy milyen jogai vannak egy gyereknek... az iskolában is. Az más kérdés, hogy erről a gyerekek semmit sem tudnak...
Míg régen, amikor több generáció élt együtt, természetes volt, addig ma már éles vita van arról, vajon jót teszünk-e, ha a szülői ágyba is beengedjük a gyerekeket – tudósok szerint nem feltétlenül rossz az együtt alvás.
Nem a hosszúkás szerv a lényeg, hanem a kiváltságok. Milanovich Domi néhány hónapja írta ezt a nagyon erős, és – szerintünk – fontos cikket. Ha eddig nem tetted, szerintünk érdemes elolvasni. Ha megtetted, akkor pedig újraolvasni.
Vajon felnőhet-e valaki ahhoz az anyai mintához, ami immár 19 éve hiányzik mellőle?
Az igazi nehézségek gyakran csak a kínkeservesen megszerzett diagnózis után kezdődnek.