A közösségi oldalakra nap mint nap kismillió videó kerül fel, amiben fiatal nők megmutatják, hogy telik egy napjuk, mit vesznek fel, mit esznek. Valeria Shashenok se tesz másképp. Csak hát az ő élete, ahogy mondja, „szuper furcsa”. Minden öröm, ajándék, áldás mögött fájdalom, veszteség és áldozat van.
Anna Eszter és pszichológus édesanyja, Kazimir Ágnes, újra leültek beszélgetni, ezúttal a gyűlölet(keltés) természetéről.
Anne Hathawayt lehet szeretni vagy nem szeretni, de a tehetsége vitathatatlan. És ezt a gyűlölködők is kezdik belátni. A színésznő pedig állta a sarat az évek alatt, és megtanulta szeretni önmagát, állítja.
Megkérjük az utolsót, hogy kapcsolja le a villanyt.
Antirasszista tevékenységéért tüntették ki, de kicsit szerencsétlenül hagyott nyomot a látogatásról
Nem először vagyunk tanúi a történelem során a társadalom egy-egy csoportja elleni gyűlöletkeltésnek és az érintettek kirekesztésének. Gyűlölni általában könnyebb, mint megismerni, elfogadni – gondolhatnánk. Pedig ez közel sincs így: a gyűlölet ugyanis nemcsak azt képes elpusztítani, aki ellen irányul, hanem azt is megmérgezi, aki magában táplálja. A hatása alól pedig azok sem tudják kivonni magukat, akik nem vesznek részt sem a gyűlöletkeltésben, sem a kirekesztésben. Ez nemzedékeken át súlyosan megnyomoríthat egész társadalmakat, hatásait a gyerekeink, unokáink is magukkal cipelik, akiket így megfoszt(hat)unk attól, hogy egy egészséges(ebb) társadalomban éljenek.
Ha így érez az, aki valójában nem is akart gyereket, mi mehet végbe abban, aki évek óta vágyik egy babára?
Gyűlölöm és szeretem – mondta Catullus, aki akár gondolhatott volna az infuenszerekre is. De nem rájuk gondolt. Mi viszont most igen. Te hogy vagy ezzel a kérdéssel?
Súlyos és fontos írás Sebestyén Esztertől.
„A világnak meg kell örökölnie azok emlékeit, akik embertelen körülmények között tanulták meg, milyen tragédiák történhetnek, ha némán hallgatunk a vezérekre, ha nem teszünk fel kérdéseket, és főként, ha gyűlöletet szítunk.”