Címke: apaság

Van egy szó, amit nagyjából ötven éve mondogatok, mert szerencsére volt és van kinek: apu. Nem apa, nem papa, nem Feri (bár gimis koromban divat volt keresztnevükön hívni a szüleinket), nem édesapám, nem fater. Csakis: apu. Egyszerű, kedves szó, könnyen megtanulja a kisgyerek, és én otthon vagyok benne.

Az apák szerepét és megélését méltatlanul elhanyagoljuk, amikor a szülésekről beszélünk, pedig lehet, hogy éppen az ő bevonásuk, felkészítésük segítene mindenkinek kezelni a nehéz helyzeteket.

Menstruáció, menopauza, meddőség, perinatális gyász, posztpartum depresszió – ezek azok a szavak, amik 20-30 évvel ezelőtt még egyáltalán nem voltak részei sem a közbeszédnek, de valószínűleg még a magánbeszélgetéseknek sem. Ma már más a helyzet?

Mit tehetünk, ha „szekálós” apa van a családban? Vagyis olyan férfi, akik mindig poénkodva, cikizve, éles viccekkel közelít a gyerekhez, és nem veszi észre, hogy a gyerek nem találja humorosnak az adott helyzetet.

Egy apa megtudja, hogy nem tőle van az imádott gyereke. Biológiai értelemben nem az apja. Mit lehet mondani a gyereknek, aki őt szólítja apának? És mi van az apa érzéseivel?

A Nádudvari családba újabb kisbaba érkezett augusztus végén: a kisfiú neve Barnabás. Péter, a háromszoros apa arról írt, mi minden járt a fejében várakozás közben a szülőszobán.

Számos fontos előnye van, ha a baba az anyán vagy az apán pihen, vagy róluk szemléli a világot. A kötődésben is nagy szerepet játszik ez a fajta együttlét ugyanúgy, ahogy az, amikor a szülő a mellkasára fekteti a babát vagy ringatja, csak éppen gyakrabban, és nem csupán nyugalmi helyzetben alkalmazható.

Zalán munkahelye lehetővé tette, hogy munka mellett is sok időt tölthessen a kisfiával. Ám amikor ő ment el hét hónap gyesre, meglepte, mennyire más teljes napokat tölteni egy kisgyerekkel hónapokon át.

Nem magától értetődő a hála képessége. Gyakorolni kell. De legfőképp: megtanulni jelen lenni a pillanatban, hogy észre tudjuk venni annak értékét.

Sok szó esik arról, hogyan érinti egy nő karrierjét a gyerekvállalás. Arról viszont lényegesen kevesebbet beszélünk, hogyan tekintenek a munkaadók az apákra. Hogyan változik, változik-e egyáltalán egy férfi munkaerőpiaci megítélése attól, hogy gyereke születik?