Szabó Anna Eszter: Hasvillantó póló egy kétgyerekes anyán?
Túl színes. Túl szűk. Túl… túl… fiatalos. Anna Eszter próbálja lecserélni a ruhatárát, de tele van kétségekkel.
Túl színes. Túl szűk. Túl… túl… fiatalos. Anna Eszter próbálja lecserélni a ruhatárát, de tele van kétségekkel.
Ha csak a hangját hallod valakinek, mindenféle vizuális segítség nélkül is sok mindent megtudhatsz az illetőről. Meg tudod például állapítani, a hang érdeklődő, barátságos, szomorú, ideges, férfihoz, nőhöz, gyerekhez, idős emberhez tartozik-e. Izgalmas utazás a hangszálaink körül:
„Bizonyos koncertek napján szőranyává avanzsálok, és egy bandányi nem saját kölyök is csimpaszkodik párás szemekkel belém, hisz én vagyok a biztosíték a bejutásra” – írja Madame Fregoli, alias Kurucz Adrienn, aki ezúttal egy brit tinibálvány-fenegyerek koncertjét nézte meg a gyereke kedvéért.
Mi lesz a csodagyerekekből, ha már nem gyerekek többé?
Fiala Borcsa önjelölt korpozitív és hurráoptimista mesél arról, miért kell magasról tojni az öregedésre a hosszú távú fiatalság reményében:
A tudomány már egész sokat tud arról, miért és mitől tolódik ki az élettartamunk, és hová fejlődhet még ez a folyamat. Fogadjunk, hogy te is kíváncsi vagy rá!
Ránk zuhant a szeptember. Mihez kezdünk vele?
„A szépség pedig nem létezik valakinek a személyisége, a valódi énje, a kisugárzása nélkül. Valójában ennek a bábja a külsőnk, csak egy megjelenési forma. A lényeg belül van. Lehet valaki másfél percig gyönyörű, ha aztán amikor megszólal, világok dőlnek össze. A színpad pedig ebben a kontextusban olyan, mint egy röntgenkészülék. Ha egy gyönyörű nő vagy férfi felmegy a színpadra és elkezd ott létezni, gyakorlatilag eltűnik, ha nem tehetséges.”
Van még egyáltalán jelentősége az életkornak?
Hol van az megírva, hogy a fesztivál a húszéveseké? Mennyivel jobb lenne, ha mindannyian együtt tudnánk szórakozni, de még inkább, ha közös ügyeink lennének.