„Úristen, de fiatal vagy!” – De mit kezdhetnék ezzel?
Van egy jó receptem. Kéred?
Van egy jó receptem. Kéred?
„Egy kamasz megtanít újra sírni, meghatódni, ölelni, bújni, homlokot összeérinteni és titkokat megsúgni csöndes éjszakán. Mert egy kamasz most tanulja, hogy milyen törékeny is az emberi kapcsolatok vázrendszere, viszont, ha nap mint nap ápoljuk, szinte mindennek ellenáll.”
Minden relatív, mondhatni, egy frissen harminchárom évessé lett nő kora meg aztán pláne. Hiszen élethelyzettől függően hol ötévesnek, hol hetvenöt évesnek érzi magát. Ismerős...?
Mint ifjúsági könyvek szerzőjének, gyakran felteszik nekem a kérdést az író-olvasó találkozókon: mit kell tennie valakinek ahhoz, hogy íróvá váljon? Erre nyilván egy csomó mindent mondhat az ember, hogy kitartás, sok türelem, sok gyakorlás... és így tovább, a lényeg mégis az: élni kell. mindent mondhat az ember, hogy kitartás, sok türelem, sok gyakorlás és így tovább, a lényeg mégis az: élni kell. ”
Habár a jelek a kezdetektől ott voltak, a lány nem figyelt rájuk. Mert a szerelmes nők sohasem figyelnek.
Na, ha eddig nem akartál volna kocogni, akkor most majd fogsz!
„Bezzeg régen fiatalabb voltam. Bezzeg régen minden jobb volt. Akárki akármit mond. Mondom, régen minden jobb volt. Nem nyitok vitát, jobb volt."
Ki ne szeretne mindig fiatal és szép maradni? A legújabb technikai fejlesztésekkel ez már nem is olyan elérhetetlen álom.
Fiatalság forrása, miegymás...
„A fiatalok piaci értéke magasan veri az idősebbekét". Miért van ez így? És miért nem lehetünk mindannyian „Sehány éves kislányok" (és kisfiúk)? Egyáltalán: mit jelent az életkor?