Meddig kell adni ahhoz egy kapcsolatban, hogy az ember kifogyjon a reményből? Meddig lehet benne maradni egy méltatlan helyzetben? Vagy tényleg „boldogok a lelki szegények", és ha elég türelmesek, valóban az övék lesz a „mennyek országa"? Olvasónk története az ágyszéli társas magány kellős közepéről.
Emberek, akik mellett elment az élet. Emberek, akik köztünk élnek, a mi utcáinkon járnak-kelnek, de láthatóan kilógnak a sorból. Olvasónk egy ilyen különös teremtésről ír. Aki még mindig az igazira vár, rendületlenül, folyamatos készenlétben, felvértezve, egy pillanatig sem gondolva arra, hogy netán mégsem jön el... Mert a szerelemnek nincs határideje.
„Hiszel a szerelemben első látásra, vagy sétáljak el előtted még egyszer?" Ez egy klasszik csajozós szöveg, amit a rossz nyelvek szerint egyszer régen tényleg elsütött valaki. A mi gyűjteményünk viszont nem mendemonda, hanem a valóság. És ez nem vicc.
Tizenkilencszer csöng ki egy telefon, ha a vonal másik végén senki sem felel. Ez hosszú másodperceket jelent, melyek szétfolynak az időben... Olvasónk igaz története a szerelemről, amely múlni nem tudott, csak véget érni. És arról, hogy mire volt jó ez az egész. Mert valamire jó volt.
„A mindent kaptam tőle" – írja Szentesi Éva Szabó Magdáról, aki ma volna 98 éves. És valóban. A cikkből kiderül, hogyan fogja egy halhatatlan írólegenda egy fiatal nő kezét. Szerelemben, csalódásban, boldogságban, fájdalomban, betegségben, a halál küszöbén, az újjászületésben...
Erről az írásról egy Kiscsillag dal jutott az eszünkbe. Egészen pontosan ez a részlet belőle: „...Ha én lennék a szerelmed, szeretnél, mert megszoktad, ahogy megszokásból rugdalod magad elé az álmokat..." Olvasd el, és megtudod, miért!
De akár adhattuk volna azt a szentimentális címet is ennek az írásnak, hogy „A szerelem fogságában." elvégre arról szól. Az életről egy kapcsolatban, ami néha van, néha nincs, néha ölel, néha fáj, néha repít, néha taszít... és közben évek telnek, házasságok köttetnek, gyerekek születnek. Csak egy valami örök. A negyedik ember...
A jószomszédság világnapján hoztunk hat igazán idegesítő szomszédtípust. De csak azért, hogy értékelni tudjátok azokat, akikkel viszonylag könnyű az egymás mellett élés. Vaaagy... azért, hogy folytathassátok a listát. Ahogy érzitek. A lényeg, hogy olvassátok el. Jó szórakozást (és bólogatást)!
Hideg, október, tűz és egy emlék, amelyet olyan illat leng körül, mint amilyet régen lehetett érezni, az udvarra épített kazánházakban...
„És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van." - Márai Sándor: Az igazi
Glow
Lagom
Glow
Lagom