Nem lehet, és nem is kell patikamérlegre tenni, mennyit tesz az ember egy kapcsolatba, és mennyit vesz ki belőle: boldogtalan, aki folyton gyanakszik, méricskél. De a másik a véglet sem jó, mindig adni, adni és adni, amíg el nem fogy az ember egészen.
„Éveken át próbáltam együtt élni a helyzettel, hogy az asztalhoz, ahova leültetnek ebédelni, más napokon azt várják, aki a legnagyobb szenvedést okozta nekem.”
„Ha két ember hasonló módon értelmezi a körülötte zajló eseményeket, könnyen megjósolhatják egymás gondolatait és cselekedeteit” – vagyis könnyen kapcsolódnak egymáshoz. De miből tudhatod, hogy egy ilyen emberbe botlottál?
„Tanulság? Talán csak annyi, hogy ha – bármilyen okból – nélkülözhetetlen akarsz lenni, akkor van egy rossz hírem. Nem nélkülözhetetlen leszel, hanem természetesnek vesznek majd.”
„Nemet mondani arra, amikor valaki jobban kedvel téged és a társaságod (nem romantikus értelemben), mint te az övét, és amikor azt szeretné, hogy a barátja legyél” – nem egyszerű feladat.
Hogy miért más Phoebe Waller-Bridge, mint bárki, akit eddig láttál filmen vagy sorozatban? Marossy Kriszta abszolút elfogult köszöntéséből megtudhatod, a Fleabag sztárjának születésnapján.
Tudunk valaha békével a másik szemébe – vagy tükörbe – nézni, ha fúriaként esünk annak, akit egykor szerettünk?
„A normalitást felfüggesztették, és senki sem tudja, meddig. Most a rendellenesség idejét éljük, meg kell tanulnunk alkalmazkodni hozzá, érveket kell találnunk, hogy elfogadjuk, érveket – a halálfélelmen túl. Talán igaz, hogy a vírusok nem rendelkeznek intelligenciával, de ebben jobbak nálunk: képesek gyorsan mutálódni, alkalmazkodni. Tanulhatnánk tőlük.”
És arról, te hogyan ne hagyd…
Tudod-e tartani?