Vannak olyan tárgyak, amelyek végigkísérnek születésen és halálon, boldogságon és bánaton, síráson és nevetésen... Juditnak épp a fia babakocsija volt ilyen. Na, de mi lett vele, miután Milán kinőtte? Mindjárt kiderül...
Csenge nagypapájának most lenne a születésnapja. Az esemény kapcsán az unoka felidézi azt a temérdek közös emléket, ami örökre összeköti őket.
A szerelemnek múlnia kell... De mi marad utána?
Egy vérbeli túrázó listája mindarról, amit a természettől kaphat az ember.
Nem is gondoltuk, milyen izgalmas (és sokunknak nehéz) munka lesz lefúrni egészen mélyre az emlékeink közé, és megkeresni köztük apánkat, a hőst. De megérte. Mi ezekkel a személyes sztorikkal fordulunk rá az apák napi hétvégére:
Tegye fel a kezét, aki szereti a túrós batyut! Éééénnnnnnn! (Szentesi) (Mi is! WMN)
Az is nagyon izgalmas kérdés, hogy mi a közös a volt barátnőkben... De az még érdekesebb, milyen emlékeik vannak a volt (szintén közös) pasijukról.
A „képeslapbudapestet" mindenki ismeri. De fogadjunk, hogy van olyan ezek közül a titkos helyek közül, amelyikről még nem hallottál! Fedezd fel Budapestet egy nem mindennapi városnéző séta keretében!
Disszidálni nemcsak egy országból lehet, hanem önmagadból is. Szentesi Éva a dédmamájára emlékszik vissza ezzel a szöveggel, aki ötven évig járt feketében, mert az ura meghalt a háborúban. Csudaszép írás így a hét legvégére. Olvassátok!
Ha megpihensz két locsolás között, akkor olvasd el a WMN-szerzők pacsulis emlékeit!