Szívek a hóban – csak egy pillanat
Ha van egy perced... itt egy édes emlék.
Ha van egy perced... itt egy édes emlék.
Főzz egy teát, tegyél bele mézet, bújj be egy puha takaró alá, gyújts gyertyát – és olvasd el ezt.
„Idén az emberközeliséget szeretném ünnepelni. Akkor is, ha nem volt problémamentes gyerekkorom, ha a karácsony beparáztat, meg, ha a LED-tévét cipelők az utcán morcul anyáznak. Akkor is, ha ég a világ."
Klórszag és kávéillat...
Itt ni, egy férfi, aki vállalja az érzelmeit. Háromsoronként. Hétszer. Hűvös hétfő estére tökéletes recept.
Ma ünnepli születésnapját a csodálatos színész, Bán János, akiről három WMN-szerzőnek is nagyon személyes emlékei vannak. Kár, hogy maga Bán János valószínűleg egyikre sem emlékszik...
Életünk régi képeken... De mégis... hogy fogunk emlékezni a jelenünkre? Mi lesz azzal a sok fotóval, ami a telefonunkban landol, és vele együtt tűnik, romlik el?
Te mikor kaptál utoljára kellemes üzenetet az igazi postaládádba?
„Miért éreztem azt, hogy mindenképp reagálnom kell Szofi levelére? Azért, mert nem szabad csak a negatív oldalát nézni a történetnek. És meg szerettem volna mutatni, hogy mennyivel több lettem a kajakozástól, az edzőimtől, a társaimtól."
Mi lesz azokkal, akiknek öngyilkos lett a barátjuk, szerelmük, gyerekük...? Akik egyedül maradnak a gyászukkal, a lelkiismeretükkel, az emlékeikkel, a kérdéseikkel?