Címke: emlék

„Most legalább tudom már, hova tartozom. A világhoz, vagy a világ tartozik hozzám, az mindegy is, mert itt maradtam, de hogy minek, arra még nem jöttem rá.” Vasárnap esti novella.

„Tűrhetetlennek éreztem, hogy nem ölelsz át többé, hogy nem kéred, csavarjam be a hajad vasárnaponként. Hogy nem hallom többet a nevetésedet, hogy nem látom a csalfa szemed csillanni, amikor arra készültél, hogy valami vicceset mondj.”

Egy vicces iskolai történet is közelebb tudja hozni azt, akivel már nem találkozhatsz többé.

Negyven centi haj, mely összeköti a lányt régen elhunyt, „igazi nő” édesanyjával.

„Most már tudjuk, hogy nincsenek véletlenek, hogy egész életedben idetartoztál, mellém, és a végtelen időben mindig is egymás felé haladtunk, ugyanazzal a lendülettel, néha megállva mások mellett.”

„Az ember pedig mindig keresi a maga helyét a világban. Először akkor, mikor magára eszmél, és szüleire hasonlít: szeretne hasonlítani – vagy nem szeretne – és éveket tölt el tiltakozással, hogy ne hasonlítson, ne legyen olyan, ne kövessen el ugyanolyan hibákat. ”

Mindenkinek van (vagy volt) kedvenc tanára. Ezt a 6+1 pontot egy 17 éves olvasónk írta – a legjobb szándékkal. Na, lássuk!

„Az ember a legboldogabb pillanataiban nincs is magánál, és nem az az első, hogy fotózza azt, ami vele történik.” Szentesi és a boldogság.

„Miért van nekem göndör hajam? Akiknek sima, egyenes hajuk van, azoknak sokkal jobb. Miért kell nekem másképp kinézni? Nem jó ez így, én érzem.”

Mi a boldogság? Szerintünk egy-egy pillanat. Jön és megy. Ha nem figyelsz rá, elmulasztod. Na, azért, hogy ne mulasszuk el, testületileg belefogtunk egy kísérletbe. Megpróbáljuk megörökíteni random boldog pillanatainkat. Velünk tartasz?