Csepelyi Adrienn: „Állok a fazék fölött, és bőgök, Mama”
Megmenteni az ízt, amit csak a nagymamád tudott. És aztán megsiratni, amikor sikerül.
Megmenteni az ízt, amit csak a nagymamád tudott. És aztán megsiratni, amikor sikerül.
Képzeld el, hogy egyik pillanatról a másikra soha többé nem tudsz emlékezni semmire. Ugye, milyen ijesztő? Henry Molaisonnal pontosan ez történt:
A legkülönlegesebb élmény is hamar feledésbe merül, ha nem tartjátok elevenen az emlékét.
Kevés szó esik a nagyapákról. Pedig hogy milyen fontosak ők nekünk, azt remekül példázza ez a szép írás, a hála és az emlékezés sorai:
Egy ruha, egy hajtincs, egy könyv… a szív emlékei Kerekes Anna tollából:
Fogadjunk, egy igazán jó szilvesztered neked is volt már! Elmondod, melyik és miért? Mi is elmeséljük.
Reméljük, idén senkivel nem történek kellemetlen incidensek!
Lehet a régi kutyusunkra sírás nélkül emlékezni?!
Számodra mi a boldogság íze? Mit tennél az „ízalbumodba”? És hány fajta tésztát ismersz eljárástól kialakítási mozdulaton át a formáig meghatározva? Ínycsiklandó beszélgetés egy food dizájnerrel, ami nemcsak a gyomornedveket indítja be, de a nosztalgiázást is!
Etet = szeret? Nők esetében gyakorta igaz e képlet, de mi a helyzet a férfiakkal? Önmegvalósítás vagy tányérra tett szív egy saját kezűleg elkészített vacsora?