„A zsákba bele volt gyömöszölve a paplanom, hogy örüljek, amiért van”
Letaglózó karácsonyi ajándékokról sokaknak van története. Volt, aki meg is osztotta velünk ezeket, hogy ne győzzünk borzadni:
Letaglózó karácsonyi ajándékokról sokaknak van története. Volt, aki meg is osztotta velünk ezeket, hogy ne győzzünk borzadni:
Történet szívós gyökerekről, behegedő szívekről és újból kifakadó rügyekről.
Néha elég egy régi mesekönyv is ahhoz, hogy összekössön bennünket az őseinkkel.
Megmenteni az ízt, amit csak a nagymamád tudott. És aztán megsiratni, amikor sikerül.
Képzeld el, hogy egyik pillanatról a másikra soha többé nem tudsz emlékezni semmire. Ugye, milyen ijesztő? Henry Molaisonnal pontosan ez történt:
A legkülönlegesebb élmény is hamar feledésbe merül, ha nem tartjátok elevenen az emlékét.
Kevés szó esik a nagyapákról. Pedig hogy milyen fontosak ők nekünk, azt remekül példázza ez a szép írás, a hála és az emlékezés sorai:
Egy ruha, egy hajtincs, egy könyv… a szív emlékei Kerekes Anna tollából:
Fogadjunk, egy igazán jó szilvesztered neked is volt már! Elmondod, melyik és miért? Mi is elmeséljük.
Reméljük, idén senkivel nem történek kellemetlen incidensek!