Ezt tanították nekünk a szőrös és szőrtelen gyerekeink a boldogságról
A gyerekeink okosabbak nálunk. A kutyáink is okosabbak nálunk. Ha a mindennapi boldogságról van szó, akkor mindenképpen.
A gyerekeink okosabbak nálunk. A kutyáink is okosabbak nálunk. Ha a mindennapi boldogságról van szó, akkor mindenképpen.
„Férfi vagyok, meleg vagyok, magyar vagyok, londoni vagyok, elvált vagyok, szingli vagyok, önző vagyok, boldog vagyok. Nem egymás után, hanem egyszerre. Hosszú volt az út, amíg eljutottam idáig, közben sokszor nevettem és sírtam a boldogságtól, a szomorúságtól, a vágyakozástól, a csalódástól és a reménytől."
Egy percig sem szeretnénk azt állítani, hogy egy átlagos szülő könnyű helyzetben lenne. Ám a hétköznapi nehézségek egészen más megvilágításba kerülnek, ha elolvasod, hogy néz ki ugyanez egy gyerekotthonban.
„Küzdök önmagammal: a testemmel, a lelkemmel, csalok. Küzdök az arcommal, a bőrömmel és szememmel, aztán a szívemmel, és mindvégig csalok." Készülődés a találkozóra... a gyerek apjával. Válás után.
Történet egy nőről, aki úgy istenigazából sosem akart férjhez menni. Mert minek a fejhajtás, az idegeskedés, a pénzkidobás... meg különben is... csak egy papír. Aztán most, két gyerekkel és néhány évvel később az esküvője után még egy esküvőre készül. Hogy... mi? WMN házassági posztcunami, harmadik, de talán nem az utolsó rész.
Milyen az élet egy kamasz gyerekkel? Hogyan viszonyul a fia ahhoz, ha anyának magánélete is van? Hogy „tanult meg" improvizálni a Beugróban? Milyen állapotba került, amikor nem vették föl a Színművészetire, hogy lesz valakiből papír nélkül is ízig-vérig színésznő? DTK az ellenállhatatlan Pokorny Liát vitte el próbálni.
Rebarbarás almás süti? Ne már! A gyerekek biztos nem esznek ilyet! Biztos, hogy biztos?
Anettet annyira megihlette Pásztory Dóri története az esküvőjéről, hogy kibújt belőle a romantika. Na jó, az talán nem. Szomorú násznép, fröccsöntött csokor, buherált gyűrű... nász Kormos Anett módra.
Van, akiből az apaság a ráncokat meg a kopasz fejtetőt hozza ki. És van, akiből az öniróniát. Öt percnyi Ryan Reynolds például a térdcsapkodós vihogást hozta ki belőlünk.
Ha két egyenrangú kolléga közül mindig a nőtől várják el, hogy kávét főzzön, az nem csupán kellemetlen. Ilyen az, amikor a felszín alatt zsigerből jövő szexizmus rothaszt a munkahelyen: