Tapintatlanság. Annyiszor volt már benne részed, mióta egyedül neveled a gyerekedet. Meg a kéretlen tanácsokban, beszólásokban és kérdésekben. Az egyedülálló szülők világnapján természetesen Egyedülanya mesél erről.
Sokan elmennek ebből az országból. Megvan az okuk rá. És nem kevésbé magyarok ők sem, mint azok, akik maradnak. De vajon kevésbé józanok azok, akik itthon vannak? Jó nekik itt? Ha nem annyira, akkor miért nem mennek? Anettet leginkább humoristaként ismerjük. Na, ez most egyáltalán nem lesz vicces.
Ti melyik típusba tartoztok? Munkakutyák vagytok? Vagy inkább munkacicák? Vigyázat, a dolog egyáltalán nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik!
Mi a különbség a hazai oktatási rendszer és a külföldi lehetőségek között? Miért akar egy tanár idegen országban dolgozni? És mi lesz velünk akkor, ha már a tanáraink is „külföldre szakadnak"? Szívszorító írás valakitől, aki kint kezdte a szakmát, aztán hazajött.
„Itt vagyunk a Heim Pálban, de ne aggódj! Emmának felrepedt az álla, diktáld be a taj-számát. Bediktálom. Aztán kérdeznék, de hiába. A férjem lerakja." Reality Anett módra. Igaz(i) történet!
A pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve, tartja a mondás. És ha nem lenne elég a saját személyes poklod, amikor hiába próbálkoztok, csak nem akar összejönni a gyerek, akkor bizony nagyon rosszul tudnak esni a barátok jó szándékú tanácsai.
Neked a divat (helyett a Szentesi) mondja meg, hogy ki vagy! Mostantól havonta kétszer nekünk is. Éva nagyon rendhagyó, kicsit pofátlan, de teljesen konvenciómentes stílusnaplója csak itt, csak nektek. Első rész: így ünnepeld magad Valentinkor. Egy egész hétig.
24 hónap... mégis milyen sok élmény, tanulás, tapasztalat. Íme, a vállalkozó nő evolúciója a rettegésekkel és bizonytalankodásokkal teli kezdetektől, a barátságok és üzletfelek átértékelésétől egészen a be- és megérkezésig.
Mi történik, ha egyik napon arra ocsúdsz, hogy addig-addig hajtottad a karriert, és igyekeztél megteremteni a biztos anyagi hátteret a gyerekszüléshez, míg szinte teljesen kifutottál az időből... És szomorúan szembesülsz azzal, hogy a nőgyógyászati rendeléseken te vagy az egyetlen, aki nem terhesgondozásra, hanem meddőségi kezelésre jött...
Azt mondják, az ember akkor lesz igazán felnőtt, amikor már egyik szülője sem él. Ha ez így van, jobb lenne, ha mindannyian örökké gyerekek maradhatnánk...