„Az az érzésem, hogy az angolok eleinte kissé félvállról vették a helyzetet, hiszen a kormány is így tett, és sokáig a »Keep calm and carry on« (Maradj nyugodt, és folytasd a dolgod) elvét vallották. Félő, hogy ennek hamarosan nagyon nagy ára lesz…”
„A Fülöp-szigeteki kolléganőmmel egymást próbáljuk vigasztalni. Ő most ment volna haza három hét szabadságra a családjához, de odafelé törölték az összes létező járatot, így itt maradt. Én pedig nem tudom, mikor fogok hazajutni. De túl leszünk ezen, együtt fogunk átmenni rajta, le fogjuk győzni, és nem kell hozzá sok idő, talán pár hét, talán néhány hónap, lehet, hogy akár egy év is, de túl leszünk rajta! És akkor lesz alkalom mindent bepótolni majd!”
Vannak nehéz napok a kórházi osztályon, és vannak olyanok, amiket alig-alig lehet kibírni.
„»Karácsony előtt még semmi bajom nem volt! Nem éreztem semmit« – mondja az asszony suttogva, és ez egy olyan kijelentés, amitől mindenki megborzong. Az alattomosság az, amit nem lehet elviselni a daganatos betegségeknél.”
„Szeressünk és öleljünk addig, amíg lehet, soha nem tudhatjuk, melyik lesz az utolsó.”
„És csak az asszony hangja visszahangzik bennem egyre: »Azért hoztak ide, hogy végezzenek velünk, mindannyiunkat meg fognak ölni, de én ismerlek téged valahonnan! Te ki tudsz engem vinni innen, ugye?«”
Akarsz hallani egy gyönyörű, megható, adventi történetet? Akkor ajánljuk figyelmedbe ezt az írást! (Tárazz be zsebkendőből!)
Sokszor foglalkoztunk már a szülés témakörével, mert nagyon fontos és összetett kérdésnek tartjuk. Rengeteg történetet hallottunk róla, Kata levele mégis meg tudott lepni minket – ezért osztjuk meg veletek, amit írt, majd később szóban is kiegészített.
Te mivel egészítenéd ki a listát?
„Nővér akartál lenni, mi? Az akarsz lenni még mindig? Jól meggondoltad?”