Címke: kórház

„Nővér akartál lenni, mi? Az akarsz lenni még mindig? Jól meggondoltad?”

– Semmi baj – mondja mosolyogva –, a maga karaktere illik mihozzánk, egészen hasonló, és tudja, én nem is azért szavaztam a brexitre, mintha a magafajta emberekkel bármi baj lenne…

Amikor előkerül egy szüléssel, születéssel kapcsolatos rémtörténet, a sok támogató, és hasonló emlékeket felidéző komment mellett mindig megjelennek a „mi is kibírtuk, nem kell picsogni” szemléletű hangok. De tényleg mindent ki kell bírni? Most szakértők mondják el, hogy mit igen és mit nem.

Sok anyuka a szülés után éli át az első kórházi tartózkodás élményét. Ez már önmagában nehéz helyzet, és a rendszer általában még inkább megnehezíti a dolgukat. Megdöbbentő, nyomasztó és kínunkban nevetős sztorik az újszülöttosztályról.

„Amikor meglátom az elektronikus napló sürgősségi oldalán a beteglistát és a nevek mellett szereplő felemelt piros kezeket, hát akkor is mindig eszembe jut az édesanyám. Aki egy kemoterápiás kezelés után a mellékhatásként kapott sztrókkal fél napon át feküdt a hordágyon lepedővel leterítve, orvosra várva egy másik európai kórház ügyeletének folyosóján…”

„A legnehezebb, leghosszabb lecke volt ezt megtanulnom. Hogy mindenki a saját útját járja, minden ember szabadon hozza meg a saját döntéseit, és hogy nekem itt (ebben) a világban mindössze annyi dolgom van, hogy bármiféle legyintést, prekoncepciót és ítéletet félretéve, ha századszor, ezredszer kiáltanak is farkast, akkor is kirohanjak a mezőre, akkor is segítségére siessek annak, aki kéri.”

„Lesz még valaha társam?”

„A XX. század során a magyar orvostudomány és ápolástan úgy fejlődött, hogy a világ élvonalában haladt, és mindvégig megtartotta ezt a pozíciót, kutatásokban, ellátásban egyaránt. Remek, nagyszerű orvosok, elszánt, elhivatott és okos nővérek, Nobel-díjak, tudományos eredmények, C-vitamin, szívsebészet, rákkutatás, Béres-csepp és még sorolhatnám. Száz-kétszáz évvel előztünk meg más országokat…”

„A lelkem mélyén tudom, hogy tényleg nem lesz semmi baj, és ők ketten megkapják a legnagyobb ajándékot. Meg fogják kapni.”

„Kevés nyomorúságosabb helyzet van, mint egy gyermekét éppen elveszített anyát arra kényszeríteni, hogy hallgassa az újszülöttek cuppogását… Még szerencse, hogy az az asszony szülésznő volt, három élő, egészséges gyerekkel megáldva. Így nem vette annyira a lelkére a dolgot. Talán.”