Címke: kórház

„A legnehezebb, leghosszabb lecke volt ezt megtanulnom. Hogy mindenki a saját útját járja, minden ember szabadon hozza meg a saját döntéseit, és hogy nekem itt (ebben) a világban mindössze annyi dolgom van, hogy bármiféle legyintést, prekoncepciót és ítéletet félretéve, ha századszor, ezredszer kiáltanak is farkast, akkor is kirohanjak a mezőre, akkor is segítségére siessek annak, aki kéri.”

„Lesz még valaha társam?”

„A XX. század során a magyar orvostudomány és ápolástan úgy fejlődött, hogy a világ élvonalában haladt, és mindvégig megtartotta ezt a pozíciót, kutatásokban, ellátásban egyaránt. Remek, nagyszerű orvosok, elszánt, elhivatott és okos nővérek, Nobel-díjak, tudományos eredmények, C-vitamin, szívsebészet, rákkutatás, Béres-csepp és még sorolhatnám. Száz-kétszáz évvel előztünk meg más országokat…”

„A lelkem mélyén tudom, hogy tényleg nem lesz semmi baj, és ők ketten megkapják a legnagyobb ajándékot. Meg fogják kapni.”

„Kevés nyomorúságosabb helyzet van, mint egy gyermekét éppen elveszített anyát arra kényszeríteni, hogy hallgassa az újszülöttek cuppogását… Még szerencse, hogy az az asszony szülésznő volt, három élő, egészséges gyerekkel megáldva. Így nem vette annyira a lelkére a dolgot. Talán.”

Elkísérni anyukádat a legnehezebb úton…

„Ezért is nagyon fontos, hogy egészségben, együtt, szeretetben és odafigyeléssel töltsünk el minden egyes napot." – Egy háromgyerekes apuka gondolatai a (majdnem) rosszul sikerült ünnepük kapcsán.

Lehet egy kamasznak szívügye egy ismeretlen, tartósan beteg kortársa segítése, tanítása? A válasz csak ennyi: KórházSuli.

„Néha komoly kételyeim vannak, hogy alkalmas vagyok-e még nővérnek? Sokszor érek a határára annak, hogy elsírjam magam, és ilyenkor ki kell mennem a szobából, kórteremből. Most is így teszek.”

A te családodban is vannak ilyen „majdnem történetek”?