Szabó Borbála: Börtönlázadás (novella)
Ez egy novella. Az élet írta. Meg persze Szabó Borbála, aki Enyedi Ildikónak ajánlotta a novelláját.
Ez egy novella. Az élet írta. Meg persze Szabó Borbála, aki Enyedi Ildikónak ajánlotta a novelláját.
Orvosból lesz a legrosszabb beteg?
Kolléganőnk épp akkor került a siófoki kórházba, amikor a buszbaleset sérültjei.
Az asszony parkinsonos és korai demencia is jelentkezett nála, már nem nagyon tud beszélni, és mozogni, önmagát ellátni pedig egyáltalán nem képes. De állandóan mosolyog. Kérdezzük tőle, milyen volt az ebéd. Válasz helyett mosolyogva megvonja a vállát. Kérdezzük tőle azt is, hogy szép volt-e az étterem. Arra sem felel. De abban a pillanatban, amikor a főnököm megkérdezi, hogy jó volt-e Alfie-val lenni egy kicsit, és vajon megcsókolta-e Alfie őt, akkor Evie elpirul, és felnevet: Ó, igen! Igen! Többször is! – kiált fel hangosan. Összenevetünk a határozott és hangos válasz felett.
Sok oka lehet annak, ha egy nő úgy dönt, megszakítja a terhességét. Mégis, mennyire másképp kezeli ezt a szobatárs, a végül mégsem apává váló férfi, az orvos, és a nő édesanyja. Olvasónk története.
„Annyi mindent kellene még megbeszélnünk!”
Vajon miért nem segítünk többet és gyakrabban, amikor nem kerülne semmibe?
A kórházi Covid-osztály nem az a hely, ahova bárki szeretne bekerülni, de vannak, akik nap mint nap oda járnak dolgozni. Néhány anyuka összefogott, hogy a kegyetlen napi pörgésben adjon pár perc örömet a Covid elleni küzdelem élharcosainak.
Emlékeztek a Svájcban élő magyar kislányra, aki hosszú, fájdalmas, mégis hősies küzdelmet folytatott a rákkal? Megtörve adjuk közre a róla szóló utolsó beszámolót.
„Reggel, munka végeztével még mindig erre az esetre gondolok. Nem ez volt a legszörnyűbb, mégis sokat töprengek rajta” – egy mentősként dolgozó olvasónk története.