Címke: kórház

Csóka Judit vezetett már terápiás mesecsoportot börtönben és súlyos betegek között is a kórházban. Most az ő könyvét ajánlja figyelmetekbe Both Gabi.

„Bármilyen intimitásról ejtünk is szót, nyoma sincs a szégyenlősségnek. Az együtt megélt szorongás, az ismeretlentől való félelem felszabadítja a gátlásainkat… Együtt könnyebb!” – állítja szerzőnk, aki ezúttal arról ír, hogyan formálta át a betegség a kapcsolatait.

„Holnap mi lesz? Csak ne kutasd! A sors ahány napot nyújt, vedd nyereségnek azt.” Ezt a Horatius-idézetet választotta írása mottójául daganatos betegséggel küszködő szerzőnk. Ekhamp Mariann ezúttal arról mesél, hogy a humor még a kórházban is él, sőt éltet olykor.

Két szenvedély, egy történet, mondja Havas Juli első regényének alcíme, és rögtön érthetővé válik a dolog, ha tudjuk: a főhős, akárcsak szerzőnk, orvos.

„Ha valaki tudni akarja, milyen állapotban van egy társadalom, semmi egyebet nem kell tennie, csak besétálni egy közkórház sürgősségi osztályára, és ott jól körülnézni” – mondja szerzőnk, Molnár Lamos Krisztina, aki évtizedek óta belülről éli meg az egészségügyi viszonylatokat.

„És akkor még nagyon-nagyon sok olyan dolog történt az onkológián, amivel meg kellett tanulnom kezdeni valamit, nem egy, nem két ágy mellett álltam a szülőkkel, akik tényleg a gyerekek életéért küzdöttek. Ott voltam az intenzív osztályon is, gyerekek mellett, akik nem tudtak beszélni… Oda, ugye, nem tanítani mentünk, hanem azért, hogy az elképesztően lassan telő órákban ezek a gyerekek ne legyenek egyedül. Ilyenkor verseket mondtunk, volt olyan gyerek, akinek a kedvenc focistája életrajzát olvastam föl. Tehát ott igazából szeretgetni, a jelenléttel erősíteni kellett, nem »oktatni«. Rengeteg örömteli, meg tényleg nagyon sok nehéz pillanat volt.”

„Ha egyet kívánhatnék most, az az lenne, hogy álmaim munkáját végezhessem, kreatívan gyógyíthassak, normális munkaidőben, olyan bérért, amiből mértéktartó, ám teljes és boldog életet élhetek” – írja olvasónk. De valóban idealistának kell lenni ezekhez az igényekhez?

„Elmeséljem, milyen lenne most az életem, ha anno nem diagnosztizálnak félre? És elmeséljem, milyen most?”

Köszönjük szépen a drukkokat és jókívánságokat, kolléganőnk már otthon gyógyul. Nem könnyű visszarázódni a hétköznapokba, viszont egy bolti bevásárlás különleges ünneppé avanzsálhat e folyamatban:

„Minden egyes nappal könnyebb lesz, és csak a következő napot szabad nézni…”