Olvasónk édesanyja kórházba került kibírhatatlan hasi fájdalmakkal. Sokórányi várakoztatás után megvizsgálták, majd úgy döntöttek az orvosok, másnap megműtik. De reggelre az asszony meghalt. Látlelet csak erős idegzetűeknek.
„Kék szem. Szőke haj. Viaszsárga lábak. És mindenhol, mindenhol vörös vér” – ami a kórházi sorozatokban látható, az néha tényleg megtörténik. A valóságban is vannak horror-thriller elemek, csak feloldozás nincs a végén.
„Csak ültek ott, sorstársaik tömegében is egyedül. Hátrahagyva, elhagyva. Várva, hogy valamelyik kórházi osztályon – mindegy, melyiken, ahol majd helyet találunk nekik – végre megpihenhessenek. Vannak, akik még az otthoni magánynál is rosszabbat élnek meg karácsonykor: elutasítottságot. Kitaszítottságot.
Egy nap, ami mintha sosem akarna véget érni, és ha mégis, akkor kezdődik elölről…
Emlékeztek a híres Édith Piaf-slágerre? Padam Padam… Ha elolvassátok ezt a novellát, az este további részében már ezt fogjátok dúdolni.
„Visszanéztem a betegre. Amikor bejött a vizsgálóba, még egy magas, edzett férfit láttam. De aztán valahogy összement, elveszett a ruháiban, mintha már nem ugyanaz az ember lenne, mintha a holmijai túl nagyok lennének rá. Mintha a világ túl nagy lenne rá.” Amikor a sürgősségi osztályon dolgozó kezdő orvos először találkozik pszichotikus állapotban lévő beteggel…
Csóka Judit vezetett már terápiás mesecsoportot börtönben és súlyos betegek között is a kórházban. Most az ő könyvét ajánlja figyelmetekbe Both Gabi.
„Bármilyen intimitásról ejtünk is szót, nyoma sincs a szégyenlősségnek. Az együtt megélt szorongás, az ismeretlentől való félelem felszabadítja a gátlásainkat… Együtt könnyebb!” – állítja szerzőnk, aki ezúttal arról ír, hogyan formálta át a betegség a kapcsolatait.
„Holnap mi lesz? Csak ne kutasd! A sors ahány napot nyújt, vedd nyereségnek azt.” Ezt a Horatius-idézetet választotta írása mottójául daganatos betegséggel küszködő szerzőnk. Ekhamp Mariann ezúttal arról mesél, hogy a humor még a kórházban is él, sőt éltet olykor.
Két szenvedély, egy történet, mondja Havas Juli első regényének alcíme, és rögtön érthetővé válik a dolog, ha tudjuk: a főhős, akárcsak szerzőnk, orvos.