Egy gyerek se lett boldogabb, magabiztosabb, felkészültebb az életre attól, ha megalázták vagy bántották. Nem a gyerekek lettek mimózábbak, hanem az erőszak és bántalmazás hatásairól tudunk többet. És ez jó. Akkor is, ha „a mi időnkben nem így volt”, és „mi is kaptunk, mégis rendes ember lett belőlünk” (tényleg?).
Egy gyógyító szülés évfordulója alkalmából egészen mélyről szakadhatnak fel gondolatok. Anna Eszter a lányát köszönti. Vagy valami olyasmi.
Egy vizsgálat szerint csak tovább nehezítjük a gyerekek számára az érzelmeik szabályozását, ha okoseszközöket adunk a kezükbe a nehéz pillanatokban.
„Sajnos a megfázás is vírus, és hiába hordja ki Botika lábon, attól még az én gyerekeim vígan ágynak dőlhetnek tőle. Szívás, de ez van. És ez az, amiben leginkább nézetkülönbségek tudnak lenni” – írja Szabó Anna Eszter, aki azt is hangsúlyozza: sok szülőnek kevés a segítsége, vagy nem támogató a munkahelye, ezért nehezen tudja megoldani, hogy otthon maradjon a beteg gyerekkel. Hogy megy ez külföldön? Ennek járt utána.
Az élelmiszer lassan a luxuscikkek kategóriájába kerül, így nem csoda, ha minden maradékot hasznosítani akarunk, de azért vannak határok… Vagy azok mind eltűnnek az anyasággal?
Egyes anyukák így, bezzeg más anyukák úgy… De miért mérik az anyák mindig egymáshoz magukat?
Való-e gyerek tüntetésre? Anna Eszter szerint – mérlegelve bizonyos szempontokat – nagyon is. Olvassátok, miért és hogyan jár a gyerekeivel tüntetni.
„Félelmet láttam a saját gyerekem szemében, és ez elviselhetetlen volt. Tőlem ne féljen a gyerek” – írja Gábor, akit nagyon megrázott egy incidens, de egyúttal el is gondolkodtatott. Szabad-e kiabálni a gyerekkel, és ha igen, mikor?
Furcsa dolog az anyaság. Mindig az aktuális nehézségek miatt kínlódunk (már aki kínlódik, persze). Aztán, ha vége egy húzós időszaknak, máris visszasírjuk. Folyamatosan sürgetjük az időt, és nehezen tanulunk belőle. Vajon még mennyi visszasírandó nehézség vár ránk?! Ezen gondolkodott el Szabó Anna Eszter.
Laura harmadik generációs diplomás nő a családjában, aki rengeteget kapott attól, hogy gyerekként testközelből látta, milyen, amikor egy nőnek a gyereknevelés mellett van egy hivatása, ami nem mellesleg a szenvedélye is.