Mégis hány személyre kéne terítenem a játszón?! – Diplomáciai problémák a homokozó szélén
Ha kíváncsiak vagytok a „minekmentoda” játszótéri változatára, olvassátok el a cikket. És aztán adjatok tanácsot Anna Eszternek, már ha tudtok…
Ha kíváncsiak vagytok a „minekmentoda” játszótéri változatára, olvassátok el a cikket. És aztán adjatok tanácsot Anna Eszternek, már ha tudtok…
Mese egy asszonyról, akinek három gyereke van. Az egyik a férje.
Miért kell harapófogóval kihúzni a gyerekekből, mi történt velük az oviban/suliban? Szakembert kérdezett Szabó Anna Eszter.
Vajon létezik olyan tuti tipp, egy olyan módszer, amivel garantáltan nem rontjuk el a gyerekeinket?
Ha jól jönne pár tipp a túlhajtott, túlpörgött, kiégett szülőknek és gyereknek, Anna Eszter hozott párat.
Egy gyerek se lett boldogabb, magabiztosabb, felkészültebb az életre attól, ha megalázták vagy bántották. Nem a gyerekek lettek mimózábbak, hanem az erőszak és bántalmazás hatásairól tudunk többet. És ez jó. Akkor is, ha „a mi időnkben nem így volt”, és „mi is kaptunk, mégis rendes ember lett belőlünk” (tényleg?).
Egy gyógyító szülés évfordulója alkalmából egészen mélyről szakadhatnak fel gondolatok. Anna Eszter a lányát köszönti. Vagy valami olyasmi.
Egy vizsgálat szerint csak tovább nehezítjük a gyerekek számára az érzelmeik szabályozását, ha okoseszközöket adunk a kezükbe a nehéz pillanatokban.
„Sajnos a megfázás is vírus, és hiába hordja ki Botika lábon, attól még az én gyerekeim vígan ágynak dőlhetnek tőle. Szívás, de ez van. És ez az, amiben leginkább nézetkülönbségek tudnak lenni” – írja Szabó Anna Eszter, aki azt is hangsúlyozza: sok szülőnek kevés a segítsége, vagy nem támogató a munkahelye, ezért nehezen tudja megoldani, hogy otthon maradjon a beteg gyerekkel. Hogy megy ez külföldön? Ennek járt utána.
Az élelmiszer lassan a luxuscikkek kategóriájába kerül, így nem csoda, ha minden maradékot hasznosítani akarunk, de azért vannak határok… Vagy azok mind eltűnnek az anyasággal?