Klímakatasztrófa, online pornó, társadalmi egyenlőtlenségek. Mikor, mit és mennyit mondjunk róla a gyereknek? Belőle kéne kiindulni, de ehhez jó lenne tudni az életkori sajátosságait. Ebben segít Szél Dávid hiánypótló könyve, A tabuk és dilemmák a gyereknevelésben. Interjú.
Mindent megadnánk a gyerekeinknek. Kivéve, amit nem.
„Ha beteg az asszony, akkor kifekszi, érted? Te meg kiszolgálod és ápolod. Ellátod a kölköket, bevásárolsz, főzöl, mosol, vasalsz – amit kell. Nyivákolás nélkül. Lesz*rom a kifogásaidat és a tesztoszteronszintedet!” – Herczeg Zsolt kifakad. Értünk. Mindenkiért.
„ – Apa!
– Igen, Tomika?
– Beszéljünk még sokat arról, hogy miket kapok a szülinapomra!”
Herczeg Zsolt szülinapozik. Duplán. Vagy valami olyasmi.
Ennek a beszélgetésnek minden mondata kincs. Ajánljuk mindenkinek, aki volt gyerek és/vagy szülő.
Egy anyuka bevált tippjei, ha csökkentenétek a képernyőidőt.
Hogyan változik át egy autó kávézóvá, étteremmé, öltözővé vagy éppen munkaállomássá egyetlen nap alatt? És egyáltalán: miért? Tóth Flóra a hétköznapok nagy részét úgynevezett anyataxi-üzemmódban tolja, úgyhogy megírta, milyen ez belülről.
„Szóval az én nyolcéves gyerekem fejében már a jó ég tudja, mióta motoszkálhatott a kérdés, hogy mi lehet az a szexuális propaganda. Valami olyasmi lehet, amitől félteni kell a gyerekeket? Veszély leselkedik rájuk? Szorongott emiatt, tudom, mert ismerem őt, és látszott rajta, mennyire izgult, amikor rákérdezett.” Szabó Anna Eszter véleménycikke:
„Én is elhatároztam, hogy tutibiztosan nem fogok lehányt pólóban agonizálni az újszülöttel a mellemen, aztán mégis megesett, és a legdurvább, hogy egyáltalán fel sem tűnt.” Szóval csak óvatosan azokkal az „én aztán SOHA…” kezdetű kijelentésekkel!
Milyen tanácsot adnátok a kétségbeesett szerzőnek?