Az öregedés gazdag, sokrétű élményét társadalmunk patológiásnak tekinti, és a korosodástól való szégyenérzet általánossá vált. De nem kell, hogy ez így legyen. 65 évesen, amikor sokan csendes évekre készülnek, Maggie Kuhn életének legnagyobb kalandjába és legfontosabb munkájába kezdett.
Nőnek lenni gyerek nélkül ma is stigma lehet. A társadalmi elvárások lassan, de alattomosan épülnek be, és alakítanak ki szégyenérzetet, bizonytalanságot, önvádat – miközben mi csak élni szeretnénk. Úgy, ahogy nekünk jó.
Az elsőszülött gyerekek megfelelési kényszeresek, a másodszülöttek pedig mindent megtesznek, hogy felhívják magukra a figyelmet – a sztereotípiák szerint. Tóth Flóra kisebb gyereke nemrég 9 éves lett, az ő utolsó egyjegyű születésnapja kapcsán gondolkozik el ezeken a kérdéseken.
Elsőajtós járat címen nyílt kiállítás a Mátyás téri Kesztyűgyár Galériában, mely a cigányság önreprezentációjának fájó hiányáról is szól.
Van, hogy egy sunyi bók jobban fáj, mint egy durva sértés:
Vállig érő haját négy milliméteresre vágatta a múlt héten Luca, azóta antropológusként a női kopaszság (pop)kulturális jelentésein gondolkodik. Miért van az, hogy míg egy férfinak szinte sosem, addig egy nőnek szinte mindig meg kell indokolni, miért lett extra rövid a haja?
Hogyan látnak minket azok a külföldiek, akik magyar társsal kötötték össze az életüket?
A szellemi munka is munka.
Nem, ha levágod a hajad, nem nő ki a bajszod. (Spoiler: az előbb-utóbb amúgy is kinő, tök mindegy, milyen a frizurád.)
Na de hogyan is állunk a rövid hajú nőkkel?
Arra kérünk, hogy előbb olvasd végig a cikket, és csak után formálj véleményt erről a kérdésről. Előre is köszönjük!