Minden relatív, mondhatni, egy frissen harminchárom évessé lett nő kora meg aztán pláne. Hiszen élethelyzettől függően hol ötévesnek, hol hetvenöt évesnek érzi magát. Ismerős...?
„Ült az asztalnál, és azon tűnődött, hogy most már örökre ezzel a kilencvenkilenc tanáccsal kell beérnie. Ezekből kell majd összerakni a századikat, a választ arra, hogy kell élni.”
„A gyerekeim... Életet adtam nekik, és odaadtam a halált is – annak minden keserűségével, szenvedésével és gyötrelmével együtt.”
Rólad mit árulna el a fürdőszobád? És a kamrád? És a „fészbukod”?
Minden tizedik idős ember valamilyen bántalmazás áldozatává válik (és ez „csak" a hivatalos statisztika, a rejtve maradás miatt a valóságban ennél is többen lehetnek). Az elkövetők hatvan százaléka családtag. Vajon javíthat-e az ő helyzetükön a törvényileg kötelező szülőtartás?
Rebarbarás almás süti? Ne már! A gyerekek biztos nem esznek ilyet! Biztos, hogy biztos?
Szívmelengető, de kicsit sem finomkodó üzenet hatvanon túlról. Használati utasítás idősekhez. Jelszó: ne feledd, egyszer te is megöregszel!
Hogyan ér véget egy emberi élet? Ilyen is lehet az öregkor? Minek kell történnie ahhoz, hogy idős korára az ember zártosztályra kerüljön? Olykor az elme a legkönnyebben bomló anyag. Erről mesél nekünk egyik kedves olvasónk, Diána, hiszen bárkivel megtörténhet.