A Helló, tesó! című új WMN-műsor kiindulási pontja, hogy egy embernek kevés olyan meghatározó- és egész életen átívelő kapcsolata van, mint ami a testvérével köti össze. Tóth Flóra két kislány anyukájaként ott van a lányai testvéri kapcsolatának az első lépéseinél, és néha lenyűgözve, néha pedig röhögve figyeli, hogyan alakul.
Amennyire különböznek a testvérek, épp annyira hasonlítanak is egymásra…
Vannak dolgok, amire nem véletlenül kell sokat várni. DTK és az öccse esetében tíz évet. Vagyis... inkább: harminchetet.
Ha neked is van húgod, nővéred, akitől el lehetett csaklizni ruhákat és sminket, és akivel aztán nagyokat lehetett ezen cicaharcolni, akkor ez most neked szól. (Azért egy zsebkendőt szerintünk készíts be.)
Ha az otthon melegének őrzését az anyukád már sajnos nem tudja ellátni, akkor különsen szép, hogy vannak testvéreid, akikkel osztozol a közös sorson, emlékeken, hangulaton, ízeken.
A testvéri kapcsolatok pont ugyanannyira különbözőek, mint a párkapcsolatok és a házastársi viszonyok.
Ti is nehezen viseltétek a testvérféltékenységet? Mi lehet a jó megoldás?
Néha viszont több... de arról majd egy másik cikk fog szólni. Te mivel egészítenéd ki ezt az 5 pontot?
Olyan szép világ lenne, ha mindenkit megfelelőképpen szeretnének, és cserébe ő is megfelelőképp szerethetne mindneki mást.
„Anya egy szót sem szólt, némán ment utána, közben a kezem szorította. Olyanok voltunk, mint egy rendes gyászmenet, Titi bőgve elöl, mi meg csendben, lehajtott fejjel utána."