Mi egymásnak oldjuk az elárvultság érzését – Én és a testvéreim
Ha az otthon melegének őrzését az anyukád már sajnos nem tudja ellátni, akkor különsen szép, hogy vannak testvéreid, akikkel osztozol a közös sorson, emlékeken, hangulaton, ízeken.
Ha az otthon melegének őrzését az anyukád már sajnos nem tudja ellátni, akkor különsen szép, hogy vannak testvéreid, akikkel osztozol a közös sorson, emlékeken, hangulaton, ízeken.
A testvéri kapcsolatok pont ugyanannyira különbözőek, mint a párkapcsolatok és a házastársi viszonyok.
Ti is nehezen viseltétek a testvérféltékenységet? Mi lehet a jó megoldás?
Néha viszont több... de arról majd egy másik cikk fog szólni. Te mivel egészítenéd ki ezt az 5 pontot?
Olyan szép világ lenne, ha mindenkit megfelelőképpen szeretnének, és cserébe ő is megfelelőképp szerethetne mindneki mást.
„Anya egy szót sem szólt, némán ment utána, közben a kezem szorította. Olyanok voltunk, mint egy rendes gyászmenet, Titi bőgve elöl, mi meg csendben, lehajtott fejjel utána."
Te is annyira hasonlítasz a testvéredre, mint egyik tojás a másik zsömlére...?
Na, mikor szereti egymást két kamasz gyerek a legjobban? Na, mikor?
A gyerek nem garanciális, ugye? Nem lehet visszacserélni, ha útközben rájössz, mégsem tetszik. Hát... sajnos, de... lehet. Legalábbis bizonyos gyerekeket. Szívszorító, egyben elgondolkodtató írás az árvák világnapján.
Na, vajon hogy érzi magát Anett, amikor elutazik a nagyobbik lánya élete első ottalvós kirándulására? És hogy érzi magát a kisebbik?