Tanulmányok szerint az évi összes adományozás közel harmada decemberben történik. Milyen esetekben támogatunk pénzzel, idővel, energiával, ötletekkel egy jó ügyet, vagy segítjük a nálunk kiszolgáltatottabb helyzetben lévő embertársainkat?
Tizenkét éve foglalkozom jótékonysági sportolással. Idén a tízéves nyíregyházi Szofit támogatom, aki – miután legyőzte a leukémiát – most az agydaganat ellen küzd. A kislányért négy egymást követő etapban a budapesti Hősök teréről a nyíregyházi Hősök terére is elfutottam, közel 250 kilométert megtéve. Az utam szívszorító percekkel zárult.
A harmincnegyedik várandóssági héten jöttem a világra negyven évvel ezelőtt, a Szent János Kórházban. Tulajdonképpen halva születtem – az újszülöttek egészségi állapotának meghatározására szolgáló Apgar-teszten mindössze egy pontot kaptam a lehetséges tízből, ezért újra kellett éleszteni. Életben maradtam. Felnőttem. És misszióm lett a nehéz sorsú emberek segítése.
Szandi fellépés nélkül vette fel a gázsiját egy rendezvényen. Noha a szerződése szerint járt el, utólag kiderült: ez egy jótékonysági koncert volt, így most népharag zúdul rá. De vajon mennyire jogosan?
Az ölelés, ami keresztülszúrta egy anya szívét.
Mi zajlik bennünk, amikor arról döntünk, hogyan és mennyit adományozzunk? Kiről szól valójában a jócselekedet? Mivel segítünk igazán? Mi az a hatékony altruizmus? Mint oly sok mindenre, a tudomány erre is választ ad. Íme:
„Az életnek már nem az az üzenete, hogy ha tanulsz, akkor előrébb léphetsz, jobban fogsz keresni és biztosabb alapokon állsz majd. Jelenleg sokkal inkább az tűnik egy követhető életstratégiának, ha az ember opportunista, ha »ügyeskedik«. Mert tanulás nélkül is lehet boldogulni a fekete zónában: meg lehet élni feketemunkából, boltocskázásból, üzletelésből” – L. Ritók Nórával Chripkó Lili beszélgetett. Aki elolvassa a képes riportot, sok mindent megérthet.
„Amin dolgoznom kellett, az az, hogy nem tudok mindenkinek segíteni. Az emberek is kellenek hozzá. Egyedül nem tudom eltolni a lebetonozott szekeret” – mondja egy korábbi SzuperWMN-díjazottunk, Szalai Kriszta színésznő, aki most azon dolgozik, hogy minél többen vegyenek részt civil szerveződésekben, mert a problémáinkat csak együtt oldhatjuk meg. Chripkó Lili kísérte el egy eseménydús napon.
„Mint a villanykörte, amely csak akkor ég, ha van pozitív-negatív pólusa, neked is szükséged van arra, hogy adj, és kapj is.” Pár napig még bármiféle áldozat nélkül jót tehetsz másokkal.