Címke: meddőség

„Nekem ugyan nem volt hormonálisan megterhelő a kezelés, de rengetegen vannak, akiknek az. De vállalják újra meg újra. Lelkileg sem lehet egyszerű a sikertelen próbálkozás(ok) után ismét összerakni magukat és úgy dönteni, hogy nem adják fel, újabb harcba kezdenek, csak mert annyira szeretnének életet adni, anyává, családdá válni. Éppen ezért teljesen érthetetlen számomra, amikor ezt a nehéz testi-lelki vállalást bárki élet ellen valónak tartja, és megkérdőjelezi, hogy nem a legnagyobb szeretet és önzetlenség, életigenlés hajtja azt, aki végigcsinálja.”

„Kutatták a meddőség lelki hatásait, és azt találták: megtudni, hogy nem, vagy csak nehezen fog összejönni a baba, az akkora sokk, mint mikor valakivel közlik, hogy daganatos beteg.” Ismerkedjetek meg Fatimah Shokoyával, a fiatal orvostanhallgatóval, aki úgy döntött, mindazt, amit az orvosi egyetemen tanult, meddő párok szolgálatába állítja.

„Mindeközben a szolidaritás, az együttérzés ereje óriási, a segítő szándék pedig tud a végletekig elszánt és önfeláldozó lenni – akárcsak az anyaság vágya. Ezt tükrözi Malinék, és minden asszisztált reprodukciós eljárásban részt vevő, meddőség ellen harcoló pár: milliók története.”

A meddőség még mindig tabutéma, akkor is, ha egyre több párt érint. Nemrég Debreczeni Zita és férje mesélt a kálváriájukról, aminek kapcsán felmerül az ismert emberek felelőssége a tabudöntésben. Az adatok alapján szinte mindenkinek van az ismeretségi körében érintett, és még az átlagemberek sem tudják, hogyan lehet erről jól kommunikálni. Ezt jártuk körbe szakértőkkel.

Ismerkedés, randizgatás során mikor kell elmondani, hogy ebből a kapcsolatból valószínűleg soha nem születhet kisbaba? – teszi fel magának a kérdést szerzőnk.

Legyen már végre vége az előítéleteknek, a beskatulyázásnak, a mások életét illető önjelölt, vérprofi szakértők korának! – Egy egészen bizarr beszélgetés margójára.

Egy betegség, amitől nem lehet megszabadulni

A meddőség valamilyen formája minden ötödik párt érinti ma Magyarországon. Harminc éve született az első lombikbébi itthon – és sokaknak még mindig ez a módszer jelenti az egyetlen reményt.

Két dolgot mindenképp érdemes hazavinni ebből a történetből: ne guglizd meg a tüneteidet, és ne ülj fel egyetlen egy orvosi szakvéleménynek!

Ennél a kínzó bizonytalanságnál talán nincs is rosszabb. De tényleg, kire hallgasson az ember...?