Címke: barátság

Szerzőnk, Bernadett egy ír élelmiszerraktárban dolgozik temérdek más náció szülöttével együtt. Ahogy a járvány egyre közelebb és közelebb férkőzött hozzájuk, úgy néptelenedtek el az utcák és a kocsmák, lett egyre több szigorú szabály, egyre szűkösebb a tér, ám ezzel párhuzamosan olyan barátságok is szövődtek, amelyek remélhetőleg túlmutatnak minden olyan szörnyűségen, amit most mind megélünk.

„Nyald ki a seggem, Karinthi” (sic!) – Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes, vagyis Dide és Frici legendás barátságára emlékezünk.

„Tüdőgyulladás? Most? Covid-járvány közepén? A kemó vége előtt?” Sorozatunk negyedik részét olvashatjátok ma.

Számvetés barátságokról, csalódásokról. Mikor, ha nem most?

Köszönöm, nem kérek több kávét!

„Azok, akiknek nincs barátjuk, hogy feltárulkozhassanak neki, saját szívük kannibáljai.” (Bacon) És a magyar emberek negyedének nincs egyetlen barátja sem… Másoknak viszont több is van. Szerencsésebbek ők azoknál, akiknek egyetlenegy igazi jutott? Mi alapján választjuk ki egymást vajon? És mitől életképes hosszú távon az egyik barátság, míg a másik elmúlik? Efféle kérdésekkel foglalkozik ez az írás, olvasd el:

A francia filozófusnő élete két regényén keresztül. Egy sírig tartó barátság története, és egy olyan gyászfolyamat leírása, ami elkerülhetetlenül ott áll sokunk előtt.

„Nem lesz egy könnyű beszélgetés…” – kezdte. Húsz perccel később megsemmisülve álltam az iroda előtt. Hihetetlen ürességet éreztem. Tizenöt év. És most vége. Ennyi. Nincs tovább.

„Vannak barátságok, amelyek nem egy életre, hanem egy bizonyos életszakaszra szólnak, és úgy szépek, fontosak, és – számomra – feledhetetlenek. Az egyetlen, ami nem fér bele a barátságba, hogy állandó kényszer és presszúra alatt tartjuk a másikat, elvárva, hogy ne önmaga legyen.”

Amikor egy idős kutya búcsúzik… jót tesz egy fiatal állat jelenléte. Az idős ebnek, az új kutyának és a gazdának egyaránt. Általában. Fiala Borcsa bemutatja a „bridge dog” műfaját.