Létezik egy biológiai sajátosság, amelyben a barátok osztoznak anélkül, hogy tudnának róla
Valójában nagyon hasonlóan működünk, mint a kutyák – csak nem tudunk róla.
Valójában nagyon hasonlóan működünk, mint a kutyák – csak nem tudunk róla.
Ilyen, amikor egy álom valóra válik, és közben az ember rájön, mi az, hogy „választott család”.
Te hány igazi jó barátot tudhatsz magadénak? És tudod-e, ezen felül hányféle barátság létezik még az életedben? Fiala Borcsa tudományos alapossággal járt utána annak, hogy mit jelentenek a barátok, és mi szükségeltetik ahhoz, hogy valakit igaz barátnak nevezhess.
„Ha valaki átjött volna, és azt mondja, hogy menj, és feküdj be a kádba, addig én ott ülök a gyerek mellett, hozd rendbe magad…”
„Nem az a barát, aki a nagy plénum előtt a mellvértjére tűzi belőled a csillogást, hanem az, aki viseli a feketeséged is, aki nemcsak olyankor van ott, amikor nagyot kell mondani, hanem legfőképpen olyankor, amikor az igazat.”
Összeszokott baráti társaság, bekerül valakinek az új párja, aki egy pillanat alatt tönkreteszi mások jókedvét. Kérdés, hogy mihez kezdjen az ember egy ilyen szituációval. (Mert hogy előbb-utóbb mindannyian belefutunk, az nem kérdés.)
Inspiráló történeteik akkor is bővítik a szeretetről, gondoskodásról, intimitásról szóló elképzeléseinket, ha mi magunk hagyományosabb kapcsolatokban élünk.
Biztosan megtörtént már veled, hogy egy beszélgetés közben arra gondoltál: én ezt nem akarom tudni, ne mondd tovább, túl sok ez nekem, fáradt vagyok, elég volt, segítsééég!
Barátság… aranyfonál…
Vannak történetek, amelyek után nem lehet ugyanúgy folytatni az életet.