Vajon mi a könnyebb: elfogadni, hogy talán nem lesz többé párkapcsolatunk, pedig vágyunk rá, és felhagyni az ismerkedéssel, vagy megtalálni azt az embert, akit nemcsak szeretni tudunk és viszontszeret minket, de a harmonikus együttlét is lehetséges vele? Vannak, akik inkább az első opciót választják, azaz lemondanak a társkeresésről.
Társat választani, megtalálni a hozzánk passzoló, minket kiegészítő embert, nem egyszerű dolog. Igazán szerencsés, aki mindenféle, a tudattalanját irányító trauma, külső szempont és elvárás nélkül tud rátalálni az igazira. De mi van azokkal, akik valahogy mindig ugyanabba a folyóba lépnek?
Lehetséges egyáltalán őszinte szerelmet találni a posztcovid, a randiappok, a végtelen analizálás és a félelmek sötét korában? Vagy ez olyasmi, amit már csak nagymamáik anekdotáiból ismerhetnek meg a fiatalok, miközben talán épp egy köddé vált lovag által okozott traumát próbálnak feldolgozni?
„Aki a »tökéletest« keresi, annak általában nem jut senki.”
Hogy legalább te ne vessz el a randik tengerében…
Miért olyan nehéz társat találni az online térben egy olyan pasinak is, akiről nagyon sok nő ábrándozik?
Egy szülinapi ebéd két kiskamasszal és egy hetvenhét éves nagypapával, aki belevetette magát az online randizás világába.
A pártalálás senkinek nem egyszerű, a világjárvány pedig finoman szólva sem segített a helyzeten. De akkor mit szóljon az, akinek tonnányi előítéleten, időnkénti lenézésen, és nem akadálymentesített tömegközlekedésen kell keresztülvágnia magát az első randiig? A nehézségekről, kihívásokról, lehetőségekről, tévinformációkról és egy frissen indult randiappról beszélgettünk az alapító Pásztor Balázzsal, a sportoló Bovier Györggyel és a színész Fenyvesi Zoltánnal.
Lehet-e a gyerekvállalás projekt, ha az ember lassan kifut az időből? Lehet-e baráti alapon családot alapítani? Van, ahol erre külön társkereső appok jöttek létre, de mi a helyzet nálunk?
Talán ha nyíltan leírnánk, mire vágyunk, és mit tudunk cserébe nyújtani, minden magányos szív hamarabb társra találna. Nem?