Az egyetemi diákszervezetekről a legtöbben amerikai filmekből hallottak csupán, pedig a hazai a felsőoktatási intézményekben is megtalálhatók ezek a hallgatói szerveződések. Pillants be az életükbe:
Hazánkban is rendszeresen tartottak sibariworkshopokat a Covid előtt. Az események szervezőjével, Nagy Fruzsinával, valamint BDSM-játékok résztvevőivel jártuk körbe, mit érdemes tudni a sibariról, miért olyan vonzó, és hogyan érdemes csinálni.
Vajon mit jelentett homoszexuális képzőművészként létezni az ötvenes évek Amerikájában, a genderfluid ábrázolás úttörőjévé válni egy olyan korban, amikor melegnek lenni már önmagában hatalmas kockázat volt?
Itt mindenki tiszta lappal indul.
Legyen a művészet, a fantázia és a test is szabad!
Fotós, filmrendező, koreográfus, városi művészeti aktivista, aki számára az alkotás kedvenc szakasza éppen az, amikor szétfoszlik a mű, és akinek a művészi tevékenysége gyakran a legális és törvénytelen határán billeg. JR-ról Kis Zsuzsa mesél nektek.
A művészi zsenialitás ára minden esetben a szenvedés kell hogy legyen?
Hogyan dolgozható fel egy szakítás, hogy az a gyógyulást segítse? Milyen utakra vezérli a művészt édesanyja rákbetegsége? Kis Judit őszintén mesél ezekről is.
Vajon megélhető-e a krízis művészi kiteljesedésként? És ha eleve mindig „karanténban” élsz, akkor van-e rád bármiféle hatással az, hogy hivatalosan sem mehetsz sehová?
„Rossetti saját, ki nem adott verseit Siddall koporsójába helyezte, mondván, ennél méltóbb helyre nem kerülhetnének. Aztán hét év múlva a művész meggondolta magát, és exhumáltatta egykori hitvese holttestét – hogy kivetethesse mellőle a verseket.” És ez csak egy adalék ebből a szomorú történetből, amelyet olyan előszeretettel szépített meg a művészettörténet. Eddig.