Címke: festészet

Véget ért a jó élet. José Saramago Káin című regényében ezzel a sorral űzi ki a Teremtő Ádámot és Évát a Paradicsomból, és most ezt a címet adta Farkas Clara is a tárlatának, ami a dél-amerikai és roma nők sorsának, traumáinak, összetartozás-érzésének, identitáskeresésének állít lenyomatot.

Én, Tamara címmel jelent meg az art deco királynőjének, botrányhősnőnek, úttörő brandépítőnek is titulált Łempicka életéről szóló könyv. Ennek apropóján beszélgettünk a szerzővel, Grzegorz Musiałlal a festőművészetéről, kétségeiről és magányáról, de szóba került az is, milyen tragikus kudarccal kellett szembenéznie élete alkonyán annak az alkotónak, aki mindent, még a saját lányával való kapcsolatát is feláldozta a művészete oltárán.

Finnország egyik legkapósabb árucikke az egyik leggyakrabban fordított finn szerző: Tove Jansson. Az iránta való tisztelet jeleként a születésnapja, augusztus 9-e lett a finn művészet napja is. Ő adta a világnak a múminokat, a gömbölyded figurákat aztán megfilmesítették (többek között Japánban, ahol szintén óriási népszerűségnek örvendenek), de színpadi adaptáció, és még opera is készült belőlük.

Mi történik a testeddel, miután meghalsz? A japán Kusōzu festmények nem finomkodnak: a bomlás minden stációját megmutatják. Nem morbid – tanító erejű. És talán segít kevésbé félni a haláltól.

Hasonlítják Coco Chanelhez és Frida Kahlóhoz is. Tamara de Łempicka azonban, azt hiszem, annak örülne a legjobban, ha nem hasonlítgatnák senkihez. Igaza van: keményen megküzdött azért, hogy az legyen, aki. Kétszer is a nulláról építette újjá magát, két különböző kontinensen. „Nincsenek csodák, csak amit te magad teszel” – mondta, és meg is tett mindent annak érdekében, hogy sikerrel járjon a csodateremtésben.

Martos Gábor, az Önarckép nyaklánccal – Női alkotók a műkereskedelemben című könyv szerzője a Ludwig Múzeum előadásán beszélt arról, milyen felháborító kettős mérce uralja még a művészetet is. Hátrányok sora sújtja a nőket: az ókortól napjainkig.

Az Ungváron született kislány soha nem volt képes túllépni anyja szeretetlenségén és a holokauszt borzalmain. Egész életében gyötörte a szorongás és a depresszió. Megszállottan alkotott egy sötét és pici lakásban, mire pedig végre a tehetségéhez méltó műtermet kapott, néhány hónap múltán váratlanul és nagyon korán elvitte a halál.

Egy olyan világban, ahol szinte mindenki láthatóvá akar válni akár csak egy percre is, ő a pimaszsága és a tehetsége mellett éppen a láthatatlanságával lett ismert. A festő, grafikus, akinek sok mindenről van véleménye és sok mindenhez van hozzáfűznivalója, és nem is fél ezeket megfogalmazni: utcákon, tereken, épületek falain, vagy épp világhírű múzeumok őrzött termeiben.

Jo van Gogh-Bonger az életét tette fel arra, hogy megismertesse a világgal van Gogh nevét. Célt ért, ezt tudjuk. A „hogyan?” viszont kevésbé közismert, pedig elképesztően izgalmas történet.

Szerintetek melyik volt a legdurvább a cikkben felsoroltak közül?