Az Ungváron született kislány soha nem volt képes túllépni anyja szeretetlenségén és a holokauszt borzalmain. Egész életében gyötörte a szorongás és a depresszió. Megszállottan alkotott egy sötét és pici lakásban, mire pedig végre a tehetségéhez méltó műtermet kapott, néhány hónap múltán váratlanul és nagyon korán elvitte a halál.
Egy olyan világban, ahol szinte mindenki láthatóvá akar válni akár csak egy percre is, ő a pimaszsága és a tehetsége mellett éppen a láthatatlanságával lett ismert. A festő, grafikus, akinek sok mindenről van véleménye és sok mindenhez van hozzáfűznivalója, és nem is fél ezeket megfogalmazni: utcákon, tereken, épületek falain, vagy épp világhírű múzeumok őrzött termeiben.
Jo van Gogh-Bonger az életét tette fel arra, hogy megismertesse a világgal van Gogh nevét. Célt ért, ezt tudjuk. A „hogyan?” viszont kevésbé közismert, pedig elképesztően izgalmas történet.
Szerintetek melyik volt a legdurvább a cikkben felsoroltak közül?
Betegváró műanyag székekkel, kőburkolat, poros jukkák és könnyezőpálmák. A műtő lámpája. Fehér köpenyek. Részletek, amelyekről mindannyiunknak ugyanaz ugrik be. Részletek, amelyek senkit sem hagynak hidegen.
„Bármilyen irreálisan hangzik is, azt akarom, hogy a kép, amin dolgozom az egyetlen kép legyen, amin valaha dolgoztam, sőt hogy ez legyen az egyetlen kép, amit valaha alkottak.” – Lucian Freud életművét ajánljuk figyelmetekbe egy filmen keresztül.
„Az asszonynak más a fizikuma, tehát más a lelke is, mint a férfié” – vélték a tizenkilencedik században, amikor a női művészeket távolról sem tartották a férfiakkal egyenrangúnak még akkor sem, ha a művész férjükkel együtt alkottak. A Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár Ki a raktárból! című pop-up kiállításán jártunk.
A mai Popfilter elé egyszerre írnám ki azt, hogy figyelem, tabudöntögető tartalom – és azt is, hogy ezt az adást MINDENKINEK hallania kell.
„A művészet terápiás hatása abban rejlik, hogy az életről, annak mélységéről, sűrűségéről, az emberi psziché bonyolultságáról beszél. Olyan élményeket, érzelmeket, emlékeket hoz felszínre, amelyeken mindannyian osztozunk, akik az emberi faj tagjai vagyunk. A születésünktől a halálunkig.” – Pszichológus szerzőnk arról ír, mely művészeti alkotásokból tanult legtöbbet az emberi lélekről.
Tucatnyi gyerek, több szerető, és egy titokzatos élettárs: Klimt magánélete is olyan buja és szövevényes volt, mint káprázatos képeinek világa.