A Nagy Mikulás-khm-khm alááshatja a harmonikus szülő-gyerek viszonyt – állítják a szakemberek
Titkolózzunk vagy ne? Ti mit gondoltok erről?
Titkolózzunk vagy ne? Ti mit gondoltok erről?
A veszekedő szülők gyerekének magányáról és arról, hogy felnőve elkövetjük-e ugyanazokat a hibákat.
Nehéz önazonos életet élni, ha gyerekként nem figyelhettél a saját szükségleteidre, mert állandóan másokról kellett gondoskodnod. Felnőttként viszont van lehetőséged változtatni, barátságosabb párbeszédeket folytatni önmagaddal. Mutatjuk, hogyan.
Nem ördögtől való az okosóra. De a nyomkövetés nem egyenlő sem a biztonsággal, sem a szülőséggel.
Ha foglalkoztat, hogy a gyereked mennyi időt tölt a neten, és mit csinál ott, ha zavar, hogy nem tudsz vele lépést tartani, ha elbizonytalanodsz, hogy hatékony-e az, amit a veszélyekkel szemben teszel, vagy ha érdekel, hogy milyen mintát mutatsz, az már azt jelzi, hogy jó úton haladsz. Nem a benned lévő frusztráció vagy bizonytalanság, hanem annak hiánya lenne a gond – állítja gyerekjogi szakértő szerzőnk.
Hová vezet, ha a gyerek a saját problémáira mindig csak azt a választ kapja a szüleitől, hogy „nekemisszarvolt”, „mégisemberlettbelőlem”?
Szerzőnk gyermeke egy a 75 ezerből, aki az elmúlt hétvégén középiskolai felvételit írt. Azt mondja, a vizsgáról neki a kártyázás jutott eszébe, mégpedig a snapszer. Hogy miért? Elmeséli:
„– Mi az, hogy négyszemközt? – kérdezi felháborodottan az anya. – Nekünk nincsenek titkaink egymás előtt! Ugye, kislányom? Tudja, doktornő, nálunk nincs kóddal ellátott telefon vagy számítógép! Nincsenek zárt szobák! Természetes, hogy tudunk egymás dolgairól. Mi mindent megbeszélünk, mindent megosztunk egymással. Mi nagy szeretetben élünk.”
A leválás mindenkinek fáj: a szülőnek és a gyereknek is. De elkerülni nem lehet – és nem is szabad. Mert ha nem történik meg, a gyerek érzelmileg a szülővel fog maradni, akár a társával szemben is… Ismerős? Nem vagy egyedül.