Ha egy nő olyan társadalomban él, amelyben nincs nemi egyenjogúság, sokkal nagyobb az esélye arra, hogy idővel demenssé váljon, vagy sokkal rosszabb egészségi állapotba kerüljön, mintha hasonló kondíciókkal férfinak születik.
A valószínűleg megölt japán nő, összeomló egészségügy és oktatás és kakizacsit ellenőrző közteresek: nyomasztó hírekből sajnos ezen a héten sem volt hiány.
Szomorúság, düh, tehetetlenség, megalázottság. Érzések egy videó kapcsán, amely január 26-án került ki a világhálóra. Az egészségügyben dolgozók egészen másként emlékeznek a járványra, mint a miniszterelnök. Ancsa ott volt a frontvonalban, és nem felejtett.
Sokkal több minden befolyásolhatja a laboreredményt, mint azt gondolnánk, így egyáltalán nem mindegy, hogyan érkezünk a vérvételre. De pontosan mi mindenre kell(ene) odafigyelni akár a testmozgást, a megszokott gyógyszereink fogyasztását, vagy a menstruációs ciklusunkat tekintve? És mit kezdjünk a laboreredménnyel, mit olvashatunk ki belőle mi magunk?
Mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, akin az egész társaság röhög, amiért minden tüsszentés után a sürgősségire rohan, és egy rutinvérvétel előtt sem alszik napokig. Pedig ami kívülről nézve nevetséges, az belülről nagyon is szorongató – hátterében pedig jóval komplexebb tényezők állnak, mint sokan gondolnák. Ráadásul nem csak mentális, de kulturális tényezők is.
Dr. Czébely-Lénárt András, dr. Baradács István és dr. Csirzó Ádám, azaz a Nődokik, idén év elején saját ötlet alapján hozták létre a csatornájukat, amelyen rengeteg nőt érintő, a női intim egészségre és működésre vonatkozó témákról – mint a mesterséges megtermékenyítés, az egészséges hüvelyflóra vagy a menopauza – beszélnek tabuk nélkül, szakszerűen, ám közérthetően és közvetlenül. Ismerjétek meg őket!
A mennyezeten vibráló neont nézem, körülöttem mindenütt gépek csipognak. Az arcomhoz egyre közelebb ér a maszk, ez kicsit csíphet, mondja az aneszteziológus, és miközben kis hangyák százai masíroznak a bőröm alatt, elalszom. A testem elernyed, csak a szíjak tartják az ágyhoz kötözve. Piszkosul kiszolgáltatott vagyok. És legalább ennyire szerencsés is.
Képzeld el, hogy belépsz egy rendelőbe, ahova – az éttermekhez, kávézókhoz, üzletekhez hasonlóan – ki van téve egy szivárványszínű zászló, egy matrica, vagy az orvos, az ápoló visel egy kitűzőt, ami jelzi a pozitív hozzáállását. Hogyan éreznéd magad érintettként? És hogyan éreznéd magad akkor, ha egy barátod, családtagod lenne LMBTQ-ember? Vagy azt gondolod, minek „politizálni” a kórházakban?
„Van kiút a kiégésből: igaz, ehhez tudatosan vállalni kell azt a sok fájdalmat, amivel a feldolgozás, és ha szükséges, a jövő átkeretezése együtt jár” – hívja fel a figyelmet Ágnes, aki szülészeti ápolóként tapasztalta meg az olyan mély érzelmi és szakmai kiégést, amely egy időre a rendszerből való kilépésre késztette.
A férfi orvosok nagyobb valószínűséggel utasítják el a nők fájdalmát és tüneteit, ami így nagyobb eséllyel vezet téves diagnózishoz és rosszabb orvosi ellátáshoz.