Ha a címben feltett kérdésre a válaszod a szülés, a herén rúgás vagy az, amikor éjjel rálépsz egy legókockára, akkor nem jársz ugyan messze az igazságtól, de vannak ezeknél fájdalmasabb tapasztalások a kutatók szerint (is).
Meghatóan szép jelenet egy anya és a lánya között, amiben messze több van, mint ami a felszínen látszik.
Ha összetörik a szívedet, az ugyanolyan érzés, mintha szívrohamot kapnál. És kilábalni egy szerelmi csalódásból fizikailag ahhoz hasonló, mint lejönni hosszú évek kokainfüggősége után a szerről.
A nyugati orvoslás évszázadokon keresztül cserbenhagyta a nőket, és egyes területeken a nemi előítéletek miatt ma sem segíti őket eléggé. Elinor Cleghorn Szenvedő nők című könyvét ajánlja Milanovich Domi.
A szülés nehéz. A szülés fáj. A szüléstől félünk. Pedig, ha más szemszögből nézünk rá, az életünk legnagyobb terápiája lehet – állítja Rácmolnár Lili pszichológus.
A japán kincugi művészeti irányzat lényege, hogy a törött kerámiákat kidobás helyett megjavítják, és a repedéseket arany ragasztóporral hangsúlyozzák, így a reparált edény értékesebb, mint az eredeti volt. Milyen lenne, ha saját sérüléseinkre is így tekintenénk?
Ha valaki gyakran mondja: „én ezt elengedtem”, vagy mást úgy vigasztal, hogy „minden okkal történik”, esetleg „minden rosszban van valami jó”, valójában az érzelmi hárításnak egy olyan módját választja, amellyel a gyógyulás lehetőségét veszítheti el – mondja pszichológus szerzőnk.
„Elképesztően fontos lenne megérteni, hogy azok a nők, akik hánynak, zokognak, vagy akár az eszméletüket vesztik, mert olyan fizikai kínokat élnek át a menstruációjuk során, nem puhányak, nem nyavalyognak, nem picsognak.” – Pár nappal ezelőtt az adenomiózis kínjait mutattuk meg nektek, most az endometriózisról lesz szó.
A „csúnya” szavak kimondása tabukat dönthet, (szexuális) izgalmat kelthet, és rengeteg feszültséget moshat ki belőlünk. A kutatások szerint is!
Egy zarándoklat és a zsigeri felismerés a fájdalom és az egyedüllét hatására: meg lehet törni a transzgenerációs átkot, képessé válhat az ember szeretni önmagát, akkor is, ha az anyja nem (jól) szerette.