Három vasárnap, három K. O.
Aki menni akar, azt nem lehet visszatartani. Még ha ehhez kicsit meg is kell halnod.
Aki menni akar, azt nem lehet visszatartani. Még ha ehhez kicsit meg is kell halnod.
Na, akkor tegye fel a kezét az, aki szerint a menstruációs fájdalom csak egy mítosz!
Az élet sok nőt taszít férfiszerepbe, a gyöngédség és a puhaság már olyan luxus, amit nem mindig engedhetünk magunknak. Csoda, ha ezek után jóval korábban köszönt be a klimax, mint időszerű lenne?
Rettegünk attól, ha valami fáj. Megpróbálunk elfutni előle. Átfogalmazni. Másra gondolni helyette. Tudomást se venni róla. Elfelejteni. Elnyomni. De miért? És milyen áron?
Veled is előfordult már a lesből támadó elrobotizálódás? C-3PO tudna mesélni róla. Mesél is.
A és L emlékére.
Az újrakezdéshez, a párkapcsolat rendbetételéhez pokolian sok bátorság és erő kell. Mert tengernyi fájdalommal jár.
Egy történet két szemszögből: „Kétszer elhagyni egy gyereket? Erre nincsenek szavak”… „Másodszorra is elgyászolta az első lányát.”
Ketten együtt csak ennyit tudtak: boldogtalannak lenni.
„Nyolcvanhét nyár – ennyi egy élet. Most majd idegenek szereznek ott új emlékeket. Az enyémek elkopnak, megfakulnak, mire észbe kapok, már az én tortámon ég nyolcvanhét gyertya. Ráncos a kezem, testem alig eszmél, talán épp rólam írja az unokám, hogy jó nagyanyja voltam.”